Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Kupa László: Tisza Kálmán
Kupa László • Tisza Kálmán 61 törvénysértések fölött nemegyszer szemet hunyt, addig a nemzetiségek részéről elkövetett szabálytalanságokkal szemben szinte azonnal, a politikai rugalmasság és az erkölcsi méltányosság szempontjait időnként mellőzve, lépett fel. Mégis tévedés lenne Tisza nemzetiségi politikáját az őt követő korszak kormányfőinek, így különösen a „dobokai basa” gúnynevet viselő Bánffy Dezső miniszterelnök, ezirányú politikai gyakorlatával rokonítani. Míg a generális nagy hangsúlyt fektetett a nemzetiségeket érintő döntések jogszerűségére, még ha ezek a „szigorú jog” talaján is álltak, addig Bánffy helyenként már bevallottan is túltette magát a legális kereteken. De úgyszintén határozott volt Tisza az antiszemitizmus elítélésében is. A tiszaeszlári vérvád idején azonnal elutasította a zsidóellenes hangokat. O, aki a pragmatikus észjárása miatt idegenkedett minden doktrinérségtől, elszántan védelmezte az ország liberális intézményrendszerét. Hiába is támadták liberális ipar- és bankpolitikáját, nem módosította azt, mivel meg volt győződve afelől, hogy az ország gazdasági elmaradottságának felszámolása érdekében szükség van a bankok és ipari üzemek tevékenységének szabadabb gyakorlására. Miközben az átfogó közigazgatási reform halogatásával elősegíti a vármegyei köznemesség dominanciáját a megyei közhivatalokban, addig ellenáll e réteg protekcionista agrárpolitikát sürgető követeléseinek. Úgy gondolja ugyanis, hogy hiba lenne az életképtelen vagy kevésbé életképes birtokok állami kedvezmények révén történő „felinjekciózása”, nem beszélve a tetemes költségvetési deficit diktálta kényszerű takarékossági törekvések esetleges sérelméről. Tisza céljainak elérésében komoly szerepet szánt a sajtónak. A korabeli politikai publicisztika egyik fontos jellemzője az volt, hogy meghatározott politikai eszmények, elvek és nem par excellence pártálláspont szócsövéül szolgált. Amikor pl. az 1869-es választások után a kormánypárt berkeiben felmerült a Pesti Napló lazán szerkesztett pártlappá történő átalakításának gondolata, akkor azt Deák feleslegesnek tartotta, mert szerinte a nézetkülönbségek kialakulását párton belül sem lehet megakadályozni. A kialakult gyakorlattal az ekkor még ellenzéki pozícióban lévő Tisza szakított. A balközép taktikai célkitűzésein alapuló, bevallottan a párt politikájának szolgálatára vállalkozó lap működéséhez teremtette elő a szükséges anyagi eszközöket és bízta meg egyik, a színvonalas újságírás terén gyakorlott bizalmasát a lap szerkesztésével. Az 1869-ben alapított, Csernátony Lajos szerkesztette „Ellenőr” olyan napilap volt, melynek komoly szerep jutott Tiszáék hatalomrakerülésében. Csernátony, kinek „újságírói tolla félelemmel és viszolygással vegyes tiszteletnek örvendett ellenfelei körében is”, komoly nemzetközi kitekintésű újságírói gyakorlattal rendelkezett. Csernátony új korszakot nyitott a hazai sajtó történetében. „Nem az olvasók pontos informálására, felvilágosítására törekedett, mint liberális elődei - írja szerkesztői felfogását elemezve a sajtótörténész -, hanem célzatosan
