Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Kupa László: Tisza Kálmán
Kupa László • Tisza Kálmán 59 vonalú büntető törvénykönyv, a Csemegi-kódex, a vasúti törvények, ipartörvények, erdő törvény stb. A külpolitikai kérdéseket tekintve, Tisza szeme előtt olyan fontos, Európa jövőjét befolyásoló események zajlottak, mint a krími háború, az olasz egység, a német-francia háború, a német egység, a szövetségi rendszerek kiépítésére irányuló első próbálkozások. Összekapcsolva ezt az eseménysort a 48-as forradalmi hullámmal, látható, hogy a Szent Szövetség romjain új nagyhatalmi politikai törekvések és diplomáciai szövetségek voltak kibontakozóban. A Monarchia külügyminisztere, Andrássy Gyula úgy vélte, hogy Magyarország külpolitikai érdekeinek hatékonyan csak egy erős összbirodalom keretein belül tud érvényt szerezni, ezért óvakodni kell a Monarchia közös külpolitikai cselekvését gátló belpolitikai lépések megtételétől. Ezt az álláspontot Tisza maradéktalanul osztotta, miközben tudatában volt annak - és erről éppen Andrássy külügyminiszteri ténykedése győzhette őt meg -, hogy a dualizmus politikai rendszere viszonylag tág mozgási lehetőséget biztosított a nemzeti szempontokon nyugvó politikai cselekvés számára. Az Andrássy-féle külpolitikának bizony időnként szüksége volt a miniszterelnök fortélyaira, hogy megóvja azt a hazai belpolitika parlamenti viharaitól. Jól példázza ezt a Bosznia okkupációjával kapcsolatos előkészületek titokban tartása. Tisza természetesen be volt avatva az előkészületekbe, de a magyar parlament tagjai nem hivatalos úton szereztek tudomást az ezirányú tervek egyes részleteiről. Amikor ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt ostromolták Tiszát a bosnyák-válság megoldására vonatkozó elképzelésekről, akkor ő sokat beszélt, de keveset mondott... Amikor pedig végképp nem tudta megkerülni az indulatoktól egyre inkább áthatott kérdésekre a válaszadást, akkor azzal érvelt, hogy felelős politikus nem állíthatja magáról, hogy tisztán és pontosan láthatja a külpolitikai események jövőbeni alakulását, de az biztos, hogy az illetékes államférfiak meg fogják találni a Monarchia egészének, beleértve természetesen Magyarországot is, hatalmi érdekeit szolgáló, megfelelő megoldásokat... Ez a jelentéktelennek korántsem tekinthető epizód következtetni enged Tisza politikai küzdőképességére. Mint parlamenti debatter kiváló volt, bár szónoki képességeit különösen erőtlen hangja és monoton előadásmódja miatt, nem értékelték nagyra. Debatten érdemeit még kritikusi sem vitatták el tőle: „Mint óriás beszélt, de mint törpe cselekedett” - mondták róla. Kitűnő politikai küzdőfelek azonban rajta kívül is akadtak a T. Házban. Tisza egyedisége azonban abban állt, hogy szinte felülmúlhatatlanul tisztában volt az érvelés pillanatnyi érvényességének fontosságával. Beszédei nem túl tartalmasak, nem összpontosult bennük mélyenszántó ismeretanyag, mégis előadójuk komoly intellektuális képességeiről tanúskodnak. A generális ugyanis elsősorban vitabéli ellenfele érvelésének gyenge pontjait derítette fel, cáfolta azt meg hatásosan és ami a legfontosabb ezáltal győzte
