Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám - Csernák Árpád: Panelok
Csernák Árpád • Panelok 15 bunkijuk lett, a kisebb csoportoknak kis bunkijuk. Olyan „csapat” is volt amely mindössze három tagból állt, és a „bunkijukat” mindössze három fából próbálták felépíteni, azok közül is az egyik csaknem kopasz volt, mert a panelitatósok között hamar elhullatta tűleveleit. Amikor elkészültek a munkálatokkal, a csupasz fenyőfák közé ültek, mintha az védené őket a széltől, a hidegtől... és valóban védte őket... Aztán az egyik első emeleti ablakból kiszólt egy kopasz, szemüveges ember:- Hordjátok el innen ezeket, és ti is tűnjetek el, mert hívom a rendőrséget. A három kisfiú közül az egyik, a legkisebb sírva ment föl. A legidősebb visszaszólt:-Hívja csak! - és magában hozzátette: hülye, hol él ez?, de hiába; mindhárman fázni kezdtek, elromlott a játék, és a karácsonynak végérvényesen vége lett. A zene vége A 20/C VI. emeletén, az 1-es számú lakásban nem találta helyét a férj. Már évek óta nem találta, egyre ritkábban kereste. Már nem is nagyon kereste. Elszívta harminckettedik cigarettáját, megitta nyolcadik üveg sörét; már igazán nem tudott mit kezdeni magával. Felesége a fürdőszobában szépítkezett, de az eszébe sem jutott, hogy vele kezdjen valamit. Kilenc óra felé járt, nem volt még álmos, de pizsamába bújt. Papucsosan tib-lábolt ide-oda. Leült a karosszékébe, kezébe vett egy napilapot, nézte a főcímet, rágyújtott a harmincharmadik cigarettára, letette az újságot, felállt, kiment a konyhába, kinyitotta a hűtőszekrényt, tétován a kilencedik üveg sör után nyúlt, kinyitotta és bevitte a szobába. Két markával melengette a fagyos üveget. Hétfő volt, csend, és mindenütt üresség. Sörrel és nikotinnal próbálta feltölteni, ténykedéseivel életrehívni önmagát. Néha kiment vizelni. A feleség, aki sokáig fürdött, most meztelen testére köntöst vett föl és belépett a szobába. Pizsamás, kopaszodó férje ott állt a szoba közepén , kezében egy sörösüveggel. Amikor meghallotta az ajtónyitódást megmozdult, toporgott, mint aki nem tudja, merre induljon, aztán kikötött szokásos helyén, a karosszékben, szemközt a TV-vel. Mellette kis asztalkán üres pohár és üres üvegek, hamutartó, öngyújtó, néhány csomag cigaretta, napilapok... A feleség elsétált néhányszor férje előtt és megvillantotta a forró víztől pirosra főtt combjait, de a férj rá sem hederített. Töltött, ivott. Ekkor tompa dobogást észlelt a feje fölött. Figyelni kezdett. Zenét hallott. Lüktettek a panelfalak és a homlokán egy ér. Kezébe vette az iménti újságot és nézte a vezércikk nagybetűs címét, ezt többször elolvasta, de tovább nem jutott. Letette az újságot.- Az új lakók - mondta epésen fölfelé sandítva, körmét lakkozó feleségének. Az
