Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 4. szám - Bella István: Versek (Halotti beszéd; Hervay Gizellának; Ima az anyaföldhöz)

6

Új Dunatáj 1998. december

Menjünk Donkanyar-apánkhoz, Voronyezs-Donkanyar-apánkhoz, Világos-Temesvár-nagyapánkhoz, Ob-Jenyiszej-öregapánkhoz,

Volga-Káma-szüleapánkhoz, vén-sír-Atlanti-Óceán-apánkhoz, a Szabadság Szobor-kopjafához, a Fáklya-ravatali gyertyához, gyere szanaszét apánkhoz szanaszét-szívű, szavú apánkhoz.

Egyik lábunk Északnak menjen, másik lábunk Delelő Délnek, Balsors-véres-kard kezünket nyergeltessük kopjás Keletnek, koponyánkat, Gellért hordóját, gurgassuk keresztes Nyugatnak.- nincs zöld, hol ne füveltünk volna, föld, hol ne röglöttünk volna, ég, hol páránk ne egesedne, ág, hol porunk ne leveledne, eleven ekékkel a tengert, szántottuk sírokkal a tengert, fölszántottuk sírral a földet, eleven sírokkal a földet, s vetettünk bele élő embert, búzaunokát, rozsszüléket, s arattunk láncot, láncos lángot, üszög-időt, pipacscsigéket.

Gyere, fiam, menjünk el apámhoz,

Gyere velem,

fiam.

1975