Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Tudósportrék: Szabolcsi Miklós
82 Új Dunatáj 1998. szeptember Szabolcsi Miklós Tapasztalatom kizárólag a pesti bölcsészkarra alapozódik. Nem általánosítható, de amint a fiatalokon látom a szemináriumon saját helyzetüket magányosabbnak és tragikusabbnak érzik, mint elődeik. A pszichikai, a politikai magányosságra, tragikumra, az elveszettségre rezonálnak leginkább. Kevésbé az iróniára és a humorra. Most a legújabb szemináriumon különben próbáltam valami újat. A monográfiának vannak hiányai: a József Attila töredékek nincsenek feldolgozva. Evvel foglalkoztunk a szemináriumon. Nagyon érdekli a fiatalokat, és elég finom, új szempontokat hoztak fel. Ez is arra vall, hogy ez a törtség, a félbemaradottság foglalkoztatja őket. Ezt érzik magukhoz közel. Új Dunatáj Mennyire van benne József Attila a köztudatban? Nemcsak a pesti Bölcsésztudományi Kar hallgatóinak a tudatában, hanem egyáltalán a köztudatban. Szabolcsi Miklós Én úgy érzem, hogy József Attila nagyon erősen jelen van a köznyelvben, a közfelfogásban, sokféle emberben. Az értelmiség általános közérzetének egyik része lett az ő költészete. Ma úgy gondolom, József Attila igazi folytatója Pilinszky. A kései, tragikus József Attilához, az egyik oldalon a Radnóti típusú költészet kapcsolódik, az iszonyat megfegyelmezése és a bajok lefojtása. A másik oldalon a Pilinszky-féle költészet. Új Dunatáj Találtál-e az utolsó korszakból olyan kéziratot, olyan szövegváltozatot, amely eddig ismeretlen volt? Elképzelhető-e, hogy valami olyan szöveg kerül elő még, amely alapvetően módosíthatja egyik vagy másik korszakról szerzett tudásunkat? Szabolcsi Miklós Én azt hiszem, hogy versszöveg nem fog előkerülni. Ami előkerülhet még, azok levelek, prózai művek, a Miért nem én?, de esetleg más is, dokumentumok. Kiss Ferenc is azt állítja, hogy megint előkerült pár érdekes dolog. És itt vannak a legendás ládák. Én legalább két híres ládáról tudok. Az egyik a Straka-anyag. Anton Straka és Balta Mózes magyar költőktől szerzett kéziratai és fordításai Jan Smrek, szlovák költőnél maradtak. Neki adták oda a II. világháborúban, ő volt Magyarországon az önálló szlovák köztársaság követségének tanácsosa. A háború után hazavitte magával Pozsonyba és utána elvesztette vagy agyérelmeszesedés miatt nem emlékezett rá. Ebben a ládában volt egy csomó ismeretlen fordítás, nemcsak József Attiláé, hanem Illyésé és másoké is. A másik: amikor Párizsban jártam, akkor felkeres
