Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Tudósportrék: Szabolcsi Miklós
Tudósportrék: Szabolcsi Miklós 81 felvillant, elsősorban Rátz Kálmán hatására, az a gondolat, hogy egy nemzeti keretekben megszerveződő szocialista mozgalom lenne a helyes. Erről írt egy fogalmazványt. Ez az írás semmi mást nem mond el, mint azt, hogy nemzetközi keretekben nem lehet a szocializmust megvalósítani, s ez teljesen igaz. Anélkül, hogy valamennyire is odaállna a náci mozgalom mellé, felveti a nemzeti szerveződés lehetőségét. A Rátz Kálmán-problémával én sem tudtam mit kezdeni, titokzatos alak. A József Attila körébe is bejáratos, volt horthysta vezérkari tiszt, Oroszország-szakértő, akinek megjelent Oroszország története c. nagy műve, ebben az időben egy magyar nemzeti kommunista pártot akart szervezni. Csak érdekesség kedvéért mondom, hogy élete későbbi pályája még furcsább, mert utóbb belépett a nyilaskeresztes pártba, de nagyon hamar kilépett. 44-ben pedig az egyik legfőbb zsidómentő lett. A kortársak egyrésze többszörös ügynöknek tartotta, de nagyon érdekes és szuggesszív ember lehetett. Szántó Judit és mások szerint ő beszélte rá József Attilát, hogy alakítsanak együtt egy ilyen mozgalmat. Ez nagyon rövid ideig tartott József Attilánál. A nemzeti szocializmus első napjaiban, hónapjaiban különben még erős volt a szociális demagógia. Úgy látom, hogy ez a kitérő, vagy ez a kétségbeesésből fakadó epizód, nagyon rövid ideig tartott, utána eljutott arra a következtetésre, amit a Szocializmus bölcseleté c. tanulmány mutat, hogy a fasizmusért a bolsevizmus is felelős, és mindkettő egyformán rossz, és egy demokratikus és humanista szocializmusban kell gondolkodni. Új Dunatáj A József Attila-szakirodalom kései korszaknak nevezi az utolsó 3-4 évet, ami természetesen tragikus, hisz még 30. évét be nem töltött költőről van szó. Hogyan látod ezt a korszakot? Szabolcsi Miklós Folyt már erről vita Németh G. Béla és Tverdota György között, - én nagyon szeretem ezt a korszakot, mind az egyszerűsödést, klasszicizálódást és tömörítést, mind a mélyekbe való merész leszállást, mind a Kosztolányi-hatás eluralkodását. Különösen a 37-es verseknek a túlvilági könnyedségét és táncosságát szeretem. De ugyanígy a Nagyon fáj iszonyatát, kétségbeesését is. De ettől még az Óda, az Eszmélet vagy a Medáliák is nagy költészet marad számomra. József Attila költészetét változatlanul egységben szeretném én is látni, nem az egyik aspektust a másik rovására. Viszont igaz, hogy ma ez a kései József Attila szól a fiatalokhoz leginkább. Új Dunatáj Ennek vajon mi a magyarázata?
