Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Tudósportrék: Szabolcsi Miklós
78 Új Dunatáj 1998. szeptember sőt itt Magyarország valahol középen van. Ami pedig az urbánus-népies ellentétet illeti, mögötte mély társadalmi-történeti jelenségek vannak, részint a polgárosodás, az urbanizáció és a modernizáció ellentmondásai, részint pedig a polgárság különböző részének egymásnak feszülése, ezen belül különösen a zsidókérdés, de ide tartozik az úgynevezett népi értelmiség problémája is. Ezek a kérdések az én tudásom szerint, nagyon sok irodalomban jelen vannak, többé-kevésbé nyíltan. A magyarnál sokkal élesebben, véresebben a román irodalomban, ahol nagyon erős volt ez a népi populista, misztikus ortodoxiával is kevert áramlat, és ahol az urbánus-népi konfliktus is nagyon kemény, látensen napjainkig is megvan. De hadd tegyem hozzá, hogy tulajdonképpen a német nyelvű irodalmaknak is állandó kísérője ez a kettősség. Tagja vagyok, hosszú ideig elnöke voltam, a magyar-osztrák irodalomtudományi vegyes bizottságnak, s az osztrák kollégákkal sokat beszélgettünk erről. Ha van olyan, hogy osztrák irodalom, abban rendkívül erős a honi-népi-paraszti-vidéki egyfelől, másrészt az „urbánus” bécsi irodalom. Ugyanez a német irodalomban is megfigyelhető. A magyar urbánus-népieshez hasonló ellentét ott van a francia irodalomban is, pl. Barres a XIX. sz végén, vagy Giono a XX. században. Evvel szemben áll a párizsi városi irodalom, ez is szinte napjainkig tartó ellentét. A modernizáció egyik velejárója ez. Új Dunatáj Hogy ítéled meg a mai helyzetet, amikor az irodalom ismét politikai pártok, táborok mentén, egy-két tábor mentén szerveződik. Szabolcsi Miklós Eléggé világosan kirajzolódik egy inkább konzervatív értékek mentén szerveződő, hagyományokhoz ragaszkodó írói tábor. Ennek van egy hagyományos konzervatív és van egy népi változata, A Kortárs sok közleménye például ezt a fajta konzervativizmust képviseli. Hozzáteszem: a 80-as években újjáéledt Ujhold-kör teoretikusai is némileg konzervatívvá lettek mára. Keveredik az értékek őrzése, a folytonosság vagy az érthetőség követelménye egyfajta gyanakvással és elutasítással, egyeseknél még urbánusellenességgel és enyhe antiszemitizmussal is. A másik oldalon az a helyzet áll elő, hogy a 80-as évekután kissé kifulladt a szövegirodalom. A legjelesebb alkotói most keresik az útjukat, ezt lehet látni Esterházyn is. Másrészt felnövőben, egy új olvasmányosság igényével, néha neonaturalizmus formájában, egy új nemzedék. Gondolok akár a Závada-könyvre, akár a Törökfürdő csoportra. A peremen vannak, mintegy kimaradva a folyamatból, az előző korszak nagy alkotói. A legjellegzetesebb a Nagy László költészete körüli bizonytalanság vagy a mai Juhász költészete körüli vita.
