Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Tudósportrék: Szabolcsi Miklós
Tudósportrék: Szabolcsi Miklós 73 kája a Népi írokról szóló határozat volt, - amelynek volt egy korábbi változata, amelyet nem mi irtunk. Az irodalomtörténészek kapták a feladatot - Király, Pándi és én - hogy írjuk újjá. A munka nagy része Királyé volt. Ez a népi írói határozat, mai szemmel olvasva, úgy gondolom, hogy háromféle elemet tartalmaz. Egy fő vonásaiban máig is vállalható eseménytörténetet: azt ami a határozatban a népi mozgalom kezdeteit, a Márciusi Frontot, szétbomlást és a többi rekonstrukcióját illeti, az nagyjában helytálló. Másrészről a népi írókat 1956 és a szocializmus, mint egyedüli lehetséges út szempontjából ítélte meg. Ehhez mérte az egész mozgalmat, s ez így szűk látószögű, történetileg helytelen. Harmadrészt viszont az a vonulata ennek a népi írói határozatnak, amely a nacionalizmusra, a fajelméletre és más vonásokra rámutat ugyancsak nagyrészt helytálló. Egészében tehát egy helytelen helyzetértékelésre támaszkodik, részletekben azonban van több olyan igazság, amelyet ma is figyelembe kellene venni. Ez időben különben az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgoztam, annak egyik vezetőjeként. Közben, - másodállásban, - két évig az Elet és Irodalom c. hetilapot szerkesztettem, 1962-től pedig a Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanítottam. (Az Intézetben különben 1981-ig voltam, akkor néhány évig az Országos Pedagógiai Intézetet vezettem.) Még egyet szeretnék ehhez a képhez hozzátenni. A 60-as évek elején gondoltuk többen, elsősorban Klaniczay Tibor, Sötét István, hogy itt az ideje a magyar irodalomtörténetet kiemelni az elszigeteltségből, és mennél több nemzetközi kapcsolatot kiépíteni. A 60-as évek elejére esik az a törekvés, amely Magyarországot a komparatisztikai kutatásokba bekapcsolta. A 60-as években egyre erősebben vettünk részt a „AILC”, az Összehasonlító Irodalom Nemzetközi Egyesületében, munkájában, sőt 1962-ben itthon rendeztünk először komparatisztikai kongresszust. Azt a bizonyos híd szerepet akartuk eljátszani, és ezért szerveztünk Pesten olyan tanácskozást, amelyre a Szovjetunióból, Romániából és a Nyugatról is hívtunk tudósokat. 1965 őszén kikerültem Párizsba, mint vendégprofesszor a Sorbone-ra magyar irodalomtörténetet tanítani, franciául magyar irodalmat előadni. Másfél évet töltöttem ott, 1966 legvégéig. Ez a másfél év rendkívül sok benyomást, tapasztalatot, ösztönzést adott számomra. Úgy is fogalmazhatnám, hogy megerősítette régebbi érdeklődésem, régebbi tudásom, tapasztalatom irányait, a szövegelemzésre való hajlamomat. Ez a párizsi másfél év 1968 előkészítésének jegyében állt Párizsban. Mindenütt izzó viták, ekkor folyt Serge Doubrovski könyve körül a nagy vita az Új Kritikáról. Ekkor kezdődött a Tel Quel folyóirat és körének fölfutása. Ekkor mutatkozott meg voltaképpen, az irodalomtudományban, kommunikációelméletben, szemiotikában az a mozgás, amelynek egyik része 68-ig vezetett. Többször részt vettem ilyen vitákon.
