Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Tudósportrék: Szabolcsi Miklós
74 Új Dunatáj 1998. szeptember Új Dunatáj Ezek szakmai, tisztán irodalomtudományi viták voltak? Szabolcsi Miklós Szakmai, irodalmi, majd politikába átcsapó viták. Franciaországban volt egy, ma is létező, alapítványi alkotóhely - mint nálunk Szigliget - Cerisy - la - Salle nevű kastély Normandiában, ahol spártai körülmények között tudósok, írok, művészek dolgoztak. Itt rendeztek nagy ülésszakokat. Részt vettem az Új Kritikáról szóló rendkívül éles és dühös vitán. Majd utóbb - már Párizsból hazajövetelem után - ugyanott az irodalomoktatásról szóló vitán és így közelről is megismerhettem ezeknek a mozgásoknak a szereplőit, az új kritika, a strukturalizmus és szemiotika képviselőit. Rendkívüli erővel, agresszivitással léptek föl minden régi, avult ellen. Még egy év múlva volt szerencsém részt venni egy másik ilyen vitán, ahol már Adorno vitatkozott és Adornoval vitatkoztak. Ugyanebbe a problémakörbe tartozik, hogy személyesen megismerkedtem egynéhány fontos emberrel, így Roland Barthes-tal, akiről ma már nálunk is disszertáció szól, Luden Goldmannal, az úgynevezett genetikus strukturalizmus képvelőjével. Nagy élményem, hogy megismerkedtem, élete utolsó évében, Paul Celannal, a nagy német költővel, aki akkor Párizsban élt a Tanítónőképző német tanáraként. Ugyanakkor párizsi barátaim közül elsősorban két művészházaspárt kell kiemelnem. Egyfelől Molnár Ferencet és feleségét, Molnár Verát, akik a legkorábban kezdték a computerművészetet. Másrészt Lucien Hervét Le Courbusier fotográfusát, az ő szűkebb baráti körébe kerültünk be. A modern művészetet tehát testközelből, keletkezése pillanatában láthattuk, és sok mindent értettem meg evvel kapcsolatban. Megismerkedtem az akkor éppen pályája csúcsán lévő, azóta elhunyt professzorral, A. A. Moles-sal. Színes, érdekes egyéniség volt, kommunikációelméletet és esztétikát kötött össze; kapcsolatba kerültem R. Escarpit-val, aki a bordeaux-i egyetemen az irodalom, majd a kommunikációelmélet professzora volt, és aki egy modern kommunikációelméleti tanszéket hozott létre. Tehát, mind a hagyományos francia irodalomtörténettel, mind ezekkel az új irányokkal volt szerencsém megismerkedni. Rendkívül intenzív másfél év volt. Hozzáteszem: sok előadást tartottam Franciaország-szerte, s igyekeztem a magyar irodalom kiadását elősegíteni. Új Dunatáj Számunkra, fiatalabb nemzedék számára, ez az időszak mégiscsak a francia 68-as párizsi diáklázadásokat jelenti. Mennyire volt ez érezhető, mennyire volt a levegőben, hogy egy politikai összeütközés is be fog következni?
