Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Pethes Nóra: "...Hiszen bennem az, amit kerestek!"
Pethes Nóra • Hiszen bennem az, amit kerestek! 57 hoz kapcsolódnak, de most nem kizárólag a nemzeti, hanem az európai kultúra kérdéseivel foglalkozik a költő. Jellemző, hogy a blaszfémiával megvádolt és betiltott Fortissimo című költeménnyel egy esztendőben keletkezik Szent Ágostonról szóló híres esszéje is, amelyben Augustinust civilizációnk kútfejének nevezve lényegében a keresztény kultúrát tekinti minden európai kultúra alapjának. (E koncepcióját évekkel később az Európai irodalom történetében fejti ki részletesen). Már az Ágoston-tanulmány befejezésében megjelenik az a fogalom, amelyben Babits következő írásaiban a legtöbbet foglalkozik, s amelyben végülis a háború kitörésének okát is megtalálja, ez pedig az antiinellektualizmus. Figyelemre méltó, hogy éppen ez időben kerül két német filozófus is a korábban határozottan angol és görög kulturális orientációval rendelkező Babits érdeklődésének homlokterébe. A Leibniz mint hazafi című írás már körvonalaiban tartalmazza a költő ez időben kialakuló új nemzetfogalmát, amely a korlátolt és ösztönies nemzeti szellem helyett a kultúra és a filozófia feljebbvalóságát hirdeti meg. A háború esztendeiben ismerkedik meg Babits mélyebben Kant bölcseletével is, sőt a filozófus egyik művét Az örök békéi magyarra is lefordítja. Kant munkásságának hatása mindenképpen fordulatot jelent a költő pályájában, hiszen a korábbi főleg bergsoni ihletettségű irracionális világképtől eltávolodva most az erkölcsi fogalom logikai szükségszerűségét és megkerülhetetlenségét hirdeti. Már a fordításhoz írott előszóban foglalkozik Babits a forradalom kérdésének problémájával. Maga Kant az állam egyik feladatának tartja azt, hogy a forradalmakat - mint a jogot végeredményben megkerülő megoldást - minden módon igyekezzen kiküszöbölni hazája életéből. Ő erre a sajtószabadság biztosítását látja a leghatékonyabb eszköznek, hiszen az „igazság - ha csak egyszer nyilvánosan kimondani engedik - automatikusan érvényesül’.2 A szerző azonban egy zárójelbe tett, a sajtószabadság hiányára utaló megjegyzéssel lényegében nem veti el határozottan a forradalom létjogosultságát sem. Az őszirózsás forradalom kitörésekor mégsem egészen egyértelmű Babits lelkesedése. Már a Nyugat elseji számában napvilágot látott Az elsőpillanatban című rövid írása is a forradalom minden emberi kontroll lehetőségét nélkülöző voltát, törtvényen kívüliségét hangsúlyozza. Kiemeli az események már ekkor jelenlévő belső ellentmondásait, szervezetlennek, s végső soron véletlennek tekinti e radikális politikai fordulatot. Babits e kezdettől meglévő, de kétségtelenül alkatából is következő szkeptikus állásfoglalása ellenére részt vállalt a Károlyi-éra közéletében, bár ez a tevékenysége nem került ki soha a kulturális élet szférájából. A forradalmak, illetve az azt követő hónapok ideje alatt azonban nem csupán a jobboldali sajtó támadásainak volt kitéve.
