Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Pethes Nóra: "...Hiszen bennem az, amit kerestek!"
58 Új Dunatáj 1998. szeptember Még 1919 januárjában Szélpál Árpád a Ma hasábjain egy tanulmányt jelentetett meg a forradalmi művészetről, amelyben határozottan tagadja azt, hogy a nyugatos költők művészete bármiféle fordulatot jelentett volna a magyar líra történetétben. A cikk elsősorban Babits Mihály ellen irányult, és nem is volt egészen előzmény nélküli, hiszen 1916-ban már sor került egy éles hangú vitára a költő és Kassák Lajos között. Szélpál Árpád dolgozatában Babits úgy jelenik meg, mint konzervatív szemléletű, akadémikus másoló, aki már csak szenvelegni képes az utána jövő generáció hiánya miatt. „Mi nem vesszük át a Nyugat örökét. Semmiféle örököt rajtunk nyügyiek nem tűrünk. Tradíciókat nem ösmerünk, és tradíciókat nem is csinálunk.. .”3 - fogalmazza meg summásan az új folyóirat programját Szélpál. Babits művészete tehát egyfajta vákuumhelyzetbe kerül azáltal, hogy egyfelől még tagadják alkotásai újszerűségének létjogosultságát, másfelől pedig már túl is lépnek rajta, mint elavult poétikai konstrukción. A költő számára különösen ijesztő gesztus lehetett az ekkor megjelenő avantgarde mozgalmak konzekvens hagyományellenessége. Az új mozgalom ezen attitűdje nagyban hozzájárult ahhoz, amit a művészpályáján konzervatív fordulatként szoktunk emlegetni. 1919 februárjában jelent meg Babits szintén igen nagy feltűnést, sőt egyes körökben megbotránkoztatást kiváltó esszéje Az igazi haza. Mindazok számára, akik ismerték a költő ezt megelőző írásait tisztában lehettek azzal, hogy az új hazafogalom nem egészen előzmény nélküli a szerző gondolatrendszerében. Mégis az a tény, hogy a Babits a hazát nem mint földrajzi egységet, hanem mint kulturális tradíciók együttesét határozta meg, még azokat is reflektálásra kényszerítette, akik az ezt megelőző sajtóbotrányok alkalmával Babits mellé állottak. Bibó István több írásában is rámutatott arra, hogy 1867 után a magyar politikai közgondolkodás legfőbb és mindig szem előtt tartott célja a történelmi Magyarország területi integritásának minden áron való fenntartása volt. Ez a Magyarországkép olyan szilárd alappillérét képezte a dualizmus létrejöttét előkészítő, illetve annak iskoláiban felnövekedett generációk identitásának, amelynek legkisebb módosítása is szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnhetett. De a területi integritás ilyen típusú dogmává alakítása mögött éppen a leginkább széles látókörrel rendelkező politikai elit azon félelme húzódott meg, hogy a legkisebb változás magával hozhatja az ország területi szétesését. Voltaképpen a kor egész ideológiája bár kimondatlanul, de erre az elvre épült fel. 1919 legelejére, mikor egyre inkább világossá vált az, hogy milyen árat kell fizetnünk a háborús vereségért, nem nehéz elképzelnünk, hogy Babits ezen írása valóban sokkolóan hatott az akkori értelmiség egy jelentős részére. Oka ennek pedig nem kis részben az volt, hogy a költő írását, csakúgy mint korábban a megvádolt verseket a napi politika lázában élő olvasók mindig az aktuális események fényében értelmezték.
