Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Földváry Sándor: "Egy XIX. század eleji ruszin kulcsmű"
40 Új Dunatáj 1998. szeptember előfelvilágosodás úttörő periódusának és az érett nemzeti megújulás kiforrott ruszin tudományosságának fordulópontján jelent meg Ioann Kutka két katekizmusa. Közülük az elsőt, a Kis katekizmust tarhatjuk most kezünkben. Korábban a nagyszombati nyomda adott három kiadványt a ruszinoknak, az első De Camelis püspök Katekizmusa volt 1698-ban, majd alig egy évre rá a papságra is kétségbeejtően jellemző írástudatlanságot enyhíteni akaró ábécéskönyv (Bukvar, 1699.). Nemrégiben adott hírt Bor Kálmán egy negyedik nyomtatványról is, amely a nagyszombati jezsuiták nemzeti kultúrapártoló lelkűidéről tanúskodik. (Elfeledettnagyszombati cirill betűs nyomtatvány 1724-ből. Magyar Könyvszemle, 111.1995. 319-322.) A ruszinok számára készült nyomtatványokat, valamint a Kutka-féle Kis katekizmus beható nyelvi elemzését adja Udvari István (ruszinul 184-189., magyarul 191-196:), akinek a korabeli ruszin hivatali írásbeliség monografikus szintézisét is köszönhetjük. (Udvari István: Ruszin (kárpátukrán) írásbeliség a XVIII. században. Budapest, 1995.) A példásan korrekt, ám nyelvészhez illő szűkszavúsággal megírt utószó tényeit jobban értékelhetjük, ha felhívjuk a figyelmet néhány művelődéstörténeti vonatkozásra, amelyet feltétlenül tekintetbe kell vennünk a Kutkaéletmű elemzésekor. Mindenekelőtt azt, hogy a már említett De Camelis-félt katekizmus kiadását is (amelyről a tömör előszó adta keretek közt is megfelelő tárgyilagossággal emlékezik meg a szerző) alapvetően annak a Kollonich Lipót esztergomi érseknek köszönhetjük, aki a görög katolikusokat minden vonatkozásban segítette, jogi, gazdasági, kulturális értelemben egyaránt. (Maurer, Joseph: Kardinal Leopold Graf Kollonich, Primas von Ungarn. Innsbruck, 1887. 256-266., 369-380.) Az utószóban, minthogy egy bő bekezdést szentel a szerző De Camelisnek és kiadványainak, érdemes lett volna szólnia arról is, hogy Kollonich Lipót éppen az első ruszin katekizmussal egyidőben adatja ki Petrus Canisius Kis Katekizmuséit latinikával a horvátok, cirillikával a szerbek számára. (RMK 11:1844.) Canisius Kis és Nagy Katekizmusa óriási hatással volt mind az európai, mind a magyar katekizmusírásra. A magyar katolikus katekizmus története latin vonatkozásban már nem nélkülözi a monografikus áttekintést (Szentiványi Dezső: A katekizmus töténete Magyarországon, Bp. 1944., Uő: Petrus Canisius katekizmusa, uo., uakkor; a két munka szövege azonos.), az egyesültek hittani és prédikációs irodalmát azonban mindezideig senki sem vizsgálta teológiai szempontból! Jóllehet a dogmatikai kérdések cseppet sem voltak elhanyagolhatók. Alapos vitát kavart Bradács János, az önálló munkácsi egyházmegye első püspökének két kiadványa, amelyekről Bozsicskovics Bazil krizsevci szerb görög katolikus püspök azonnal kimutatta, hogy eretnekségeket tartalmaznak, így meg kellett őket semmisíteni. Ez volt az alapja a görög katolikusok bécsi szinódusának, amelyet Mária Terézia hívott össze, és ez a szinódus határozott úgy, hogy ki kell adni az alapvető hit
