Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Tilkovszky Loránt: Önkéntesség és kényszer - a múlt árnyai a nemzetiségpolitikában
30 Új Dunatáj 1998. szeptember Tilkovszky Lóránt ÖNKÉNTESSÉG ÉS KÉNYSZER A MÚLT ÁRNYAI A NEMZETISÉGPOLITIKÁBAN Az 1930-as évek elején Teleki Pál, a tudós államférfi, a nemzetiségi problematikával foglalkozva, egy nagy visszhangot keltett - és nagy port felvert - cikkében különbséget tett önkéntes és kényszerkisebbségek között: akik betelepülésükkel önként vállalták a kisebbségi sorsot, illetve akiket akaratuk ellenére kisebbségi sorsra kényszerítettek. Megkülönböztette tehát például a 18. század folyamán Magyarországra betelepült németektől azokat a magyarokat, akiket a trianoni békediktátum juttatott - egyetlen tollvonással, máról holnapra - kisebbségi sorsra, Nagy-Magyarországból - Nagy-Romániába, illetve az ezer éve fennállott országból olyan akkor létesített, korábban sosem volt mesterséges államalakulatokba, mint Csehszlovákia és Jugoszlávia. Azonnal felmerült a kérdés, heves vitákat váltva ki nemcsak a trianoni határokon kívül, de azokon belül is: mit akart ezzel a különbségtétellel Teleki Pál? Bizonyára az a szándék vezette, hogy ezzel is hangsúlyozza a nemzettestről leamputált magyarság millióinak megkülönböztetetten súlyos helyzetét, hatékony kisebbségvédelemben részesítésüknek sürgető szükségességét. Persze ismerve a kort, a korabeli magyarországi revíziós politikát, amelyben éppen Teleki Pálnak meghatározó szerepe volt, nem kétséges, hogy ez a számukra, mint kényszerkisebbség számára követelt megkülönböztetetten hatékony kisebbségvédelem arra és addig kellett, míg el nem érkezik az ideje az őket kisebbségi sorsra szorító kényszer következményei felszámolásának. De mit szólt ehhez a teóriához a trianoni Magyarország olyan önkéntes kisebbsége, mint a német? Nemcsak Bleyerjakab, a magyarországi németség akkori vezető egyénisége, de az a Gratz Gusztáv is, aki mint német származású magyar politikus állt a kormány bizalmából - megbízottjaként - a német kisebbség országos kultúrszervezete, a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület élén, veszélyt éreztek Teleki teóriájában: az elszakított magyarságért való jogos aggódás, a csehszlovákiai, romániai, jugoszláviai asszimilációs törekvésekkel szembeni hatékony védelmük hangsúlyozott követelése nem járhat azzal a következménnyel - szögezték le Telekivel polemizáló cikkeikben -, hogy az önkéntes kisebbségeknek minősítettek nemzetiségi, anyanyelvi jogai kisebb mértékű védelemre lennének csak jogosultak, mint a kényszerkisebbségi magyarokéi. Hiszen nekik is vannak problémáik identitásuk megőrzése tekintetében: az önkéntes kisebbségek önkéntes magyarosodása természetes folyamatait asszimilációjuk erőltetését, sürgetését célzó törek
