Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 3. szám - Grendel Lajos: Alternatív oktatás vagy alternatív politika

Grendel Lajos ■ Alternatív oktatás vagy alternatív politika 19

ják. Azok a feltevések, hogy ide a magyarok a török hódoltság elől menekültek, nem felelnek meg a történelmi tényeknek, s csupán a Matica Slovenská mesemondóinak a fantáziavilágába tartoznak. Ezekben a településekben, de még az erősen vegyes lakosságú területeken is, az iskolaköteles korba lépő gyerek nem beszél és nem ért olyan színvonalon szlovákul, hogy megfeleljen a szlovák tanítási nyelvű iskolák követelményeinek. Szlováknyelvtudása nyilvánvalóan nem azért hiányos, mert a gyerek magyar nacionalista, hanem azért, mert nem bilingvális vagy szórványkörnyezetben él. Szlovák nacionalista politikusok és közírók hajlamosak olykor krokodilkönnyekkel locsolni ezt az állapotot, mondván, mi lesz ezekkel a lurkókkal, már hatévesek, és még nem beszélik a hivatalos nyelvet.

Szlovák tannyelvű iskolába íratni a szlovák nyelven folyó ismeretszerzésre fölkészületlen gyereket igen kockázatos dolog, s mindenekelőtt a gyerekre ró súlyos terheket. Ezekkel aztán vagy megbirkózik, vagy nem. A kimagaslóan tehetséges gyerek előbb-utóbb behozza a szlovák anyanyelvű osztálytársaival szembeni hátrányát. Ám a közepes vagy a gyengébb tehetségű tanuló aligha küzdi le ezt a hátrányt. Márpedig ezekből a tanulókból van több, nem a kiemelkedően tehetségesekből.

Ugyanennek az éremnek a másik oldala az, vajon a magyar alap- és középiskolák végzős diákjai képesek-e olyan színvonalon megtanulni a szlovák nyelvet, hogy szlovák környezetbe jutva, nehézségek nélkül kommunikáljanak szlovákul, illetve hogy felsőfokú tanulmányaikban ne hátráltassa őket hézagos szlovák nyelvtudásuk. Az alternatív iskolák hívei, nem egy esetben joggal, azzal érvelnek, hogy a magyar iskolákban nem tanulnak meg a diákok tisztességesen szlovákul. Nos, tapasztalataim szerint, ezt iskolája válogatja. Van, ahol megtanulnak, van, ahol nem. Hogy mennyire válik kommunikációs eszközzé számukra a szlovák nyelv, az függ az oktatás színvonalától, de a diák nyelvérzékétől is. Lehet valaki kiváló a matematikában vagy a történelemtudományban, de attól még lehet botfülű a nyelvekhez. A magyar anyanyelvű diák számára a szlovák is idegen nyelv, éppúgy, mint az angol vagy a német. Nacionalista körökben ezt nehezen értik meg, mi több, a szlovákiai magyarokat elmagyarosodott szlovákoknak tartják, főként antropológiai alapon, miszerint nem ferde a szemük, sőt az őseik között esetleg szlovákok is voltak.

A kérdés azonban valóban komoly. Véleményem szerint, a szlovákiai magyar diákok elemi érdeke, hogy jól megtanuljanak szlovákul. Nem csupán azért, hogy az életben könnyebben boldoguljanak, és ha szlovák környezetbe kerülnek, oda zökkenőmentesen illeszkedhessenek be, hanem azért is, mert így rálátásuk nyílik egy másik kultúrára és annak értékeire. Ráadásul egy sok szempontból rokon kultúra értékeire. Hiszen a nagy nyelvi különbségek és a két nemzet közötti történelmi gyökerű feszültségek ellenére, az ezeréves együttélés mély nyomokat hagyott szokásainkban, viselkedésünkben, gondolkodásmódunkban, temperamentumunk-