Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Grendel Lajos: Alternatív oktatás vagy alternatív politika
20 Új Dunatáj 1998. szeptember ban. De azt is becsülnünk kell, amiben mások vagyunk, mivel a különbözőség olyan tükör, amelyben a legtisztábban láthatjuk, milyenek vagyunk. A kérdés tehát így áll: ha a magyar iskolákban vagy azok egy részében a szlovák nyelv oktatásának a színvonala nem megfelelő, miképpen lehet ezen a helyzeten változtatni? Semmiképpen sem úgy, hogy a szaktantárgyakat vagy azok egy részét ezentúl szlovákul oktatnák a magyar iskolákban. Ez ellentétben állna az anyanyelvű oktatás alapelveivel, és a szlovákiai magyarok joggal tekintenék diszkriminációnak. Alighanem a szlovák nyelv oktatásának módszertanában kellene a szakembereknek meglelniük az optimális megoldásokat. S ily módon lehetne depolitizálni is a kérdést. Mert diszkriminatív jellege miatt az alternatív iskolák koncepciója csupán további feszültségeket gerjeszt a feszültségekkel már amúgy is megterhelt szlovák-magyar kapcsolatokban. Logikus megoldásnak látszana, ha a konverzációs képesség fejlesztése mellett, a diákok egyetemi felkészítésének jegyében, a középiskolai szlovákoktatás nem csupán a nyelvtani és irodalmi ismeretek elsajátítására összpontosítana, hanem a fizika, a biológia, a matematika és a többi tantárgy vonatkozásában is a jelenleginél alaposabban készítené föl a diákokat a szlovák szakmai nyelv használatára. Elő ne fordulhasson olyan eset, hogy a felvételiző magyar diák nem érti meg tökéletesen a vizsgakérdést a felvételi megbeszéléseken. A magam részéről helyesnek tartom, hogy a középiskolákban a szlovák nyelv és irodalom oktatása szlovák nyelven folyjék. Eközben azonban előadódhat számos olyan probléma is, amelyet csak a szlovák és a magyar nyelvet egyformán jól ismerő pedagógus tud jól megvilágítani. Az sem utolsó szempont, hogy a tanárnak mennyire sikerül pozitív érzelmi viszonyt kialakítania diákjaiban az általa előadott tárgy, esetünkben a szlovák nyelv iránt. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy minden szlovák anyanyelvű tanár, magyar iskolába kerülve, képes erre. Hiába lehet akár jobb szakember is magyar nemzetiségű kollégájánál, fáradozásának a fele kárba vész, ha nem tudja megszerettetni diákjaival azt, amire meg akarja tanítani őket. A szlovák nyelv oktatásának milyenségén kívül minden más probléma eltörpül a szóban forgó kérdésben. Hiszen néhány szlovák elit iskolát leszámítva, a magyar iskolák nem jobbak és nem rosszabbak a szlovák iskoláknál. Csupán néhány forrófejű (vagy nagyon is cinikusan céltudatos) szlovák nacionalista szeretné elhitetni a közvéleménnyel, hogy a magyarok tegnap jöttek a dzsungelból (vagy a sztyeppékról), és saját anyanyelvükön képtelenek elsajátítani a matematika vagy a fizika alapismereteit. Lehet, hogy ezt a maszlagot itt-ott be is veszik, bár azt hiszem, csak olyan északi hegyi falvakban, ahol sohasem kel föl a nap. A 20. század legvégén, a 21. század küszöbén sem magyar, sem szlovák kultúrfölény nincs ebben a térségben. A kérdés az, hogy akkor miért válik egy szakmai kérdés politikai kérdéssé és etnikai feszültségek forrásává?
