Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 3. szám - Kalász Márton: Tizedelőcédulák
8 Új Dunatáj 1998. szeptember Kalász Márton TIZEDELŐCÉDULÁK (részlet) A jobb berendezkedésű német falvakban, mint amilyen a bácskai Torzsa volt, még a kiegyezés előtt megjelenik az első Göppel-féle cséplőgép. Kezdetleges, a nehézkes, lassú nyomtatásos módszert azonban fölváltja. A 70-es években új ekét hoznak, még hasonlít a régi faeke alkotmányához, de tisztes mélyszántás végezhető vele, nem véletlenül hívják a gazdák „Werfer”-nek. Jön a vasfogas borona, az ipar a kukoricaműveléshez új ekekapázót szerkeszt, korszerűsödik a vetőgép. 1883-ban a cséplőgépet már gőzgép hajtja, újabb modellek reklámja pezsdíti a gazdák képzeletét. A falvak filozofálása közepette kipróbálják a kettősekét. Vasút, kövesutak, szövődhetik az egymástól inkább elkülönülő falvak közt a kapcsolatrendszer, tagosítás, árvizek jobb megfékezése, lápok haszonfölddé tétele, tágíthatok ezzel is a faluhatárok, koncentrálódik a földek megművelése. Bácskában a községek körül úgynevezett szállásépületek jelennek meg a síkságon, tanyák, szolgálva a kedvezőbb gazdasági munkát. Könnyen megeredő puhafa növényből topolyasorok emelkednek az utak mentén, a tanyák irányában. A földek a falutól néha távolesnek, s a gazdák, hogy megtakarítsák a hajnali ki- s az esti hazautakat, hétköznap kint a tanyán élnek. Csak hétvégén járnak be élelmet pótolni, kimosakodni, misét hallgatni. Földhöz még lehet csatlakoztatni földet, fertőző már a jókedvű és feszült szerzés láza. A gazdálkodás az állattenyésztés korszerűsítéséhez nélkülözhetetlen takarmánybővítésekkel élénkíti a falvak körül a dűlők színszerkezetét. A kiegyezés utáni időről a német községek netán joggal érzik, az ő gondtalanabb idejük, elsősorban Bácskában, részint Baranyában, Tolnában látható lesz a jómód. Az ország éléskamrájának lenni, a bácskaiakat e tudat kibontakoztatja még maradék idegenségérzetükből. 1886-ban Edward Brown, az angol királyi orvostársaság megbízottja Európát járva Magyarországra is eljut, s arról tudósít, a Bácskában levő kenyér jobb s egészségesebb, mint bármelyik Európa-szerte. Kezdettől említett kincse a német gazdálkodásnak a kender. A Duna menti sváb települések „fehér aranya” lassan kerül föl világpiaci színterekre. Az orosz kendernek hosszabb a rostszála, az olasznak szebb s fénylőbb a sárgásfehér színe. A szakításpróbáknál azonban sem egyik, sem másik a bácskaival nem vetekedhetett. A magyarországi kender exportálható lett, erős kötőanyag, hajókötél készült belőle főként Németországban. Állandó pénzt hozott a kender a mezőgazdaságnak. A föllendülés mégse úgy volt általános, hogy egyes településeken ne találnánk tovább tetemesen zsellért, napszámos népet. Egész faluközösségek maradhattak le
