Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 3. szám - Kalász Márton: Tizedelőcédulák

Kalász Márton • Tizedelőcédulák

9

csatlakozhatatlanul, hátrányos határállapotuk, képességük, szorítottságuk miatt, néhol éppen azáltal, hogy az uraságnak sikerült birtokáról a vasút megépítését is elhárítania. A 70-es években az olcsó gabonaimport idézte agrárválság, a 80-as évek rossz termése, árvízkatasztrófái szinte fölborítják a német községek szociális egyensúlyát. Tízholdas gazda épp még iparkodhatik megkapaszkodni, meg is él úgy-ahogy. Az öt holdnál kevesebbet birtokló kisgazda, hogy megéljen, még inkább kényszerül családjával uradalomhoz, egy-egy nagygazdához napszámba járni. Elszaporodik a falvakban az idegen, más nemzetiségű, olcsóbb gazdaszolga, cseléd. Az iparosok igazán soha nem éltek meg mesterségük után. Negyedes földet vállalnak, városi szőlőt művelnek, aratni járnak. A szegények, elszegényedők egyik része idehaza igyekszik túlélni, másik része a sok magyarral együtt elindul Amerikába vagy megpróbál visszajutni Németországba. Az 1,57 millió kivándorlóból legalább 200 000 a német.

A Hanság szélén a mosoni német falvak kevésbé örültek a kiegyezésnek, őket épp elcsatolják Ausztriától s visszakerülnek Magyarországhoz. A Heideboden parasztjai nem a 18. századi nagy sváb vonulatokkal érkeznek, őseik bolyonként már Nagy Károly idején húzódtak ide, egy birodalom határszélére. Föltevés szerint Mosonmagyaróvár virágzásával már a Nibelung-énekben megemlítődik mint „Misenburk, die riche”. Szent István halála után Moson vármegye, mint a hamuból kikapott parázs, hol a németek viszik, hol Ausztriáé, hol Magyarországé volt. 1491-től 1647-ig az Alsó-Ausztriai Kamara igazgatja. A török Bécs ellen vonulása idején tökéletesen fölperzselődik, a török férfit öl, nőt s gyermeket hurcol rabszolgaságba. Bajorok, osztrákok települnek a megtizedelt német lakosság helyébe. A török a Bécs kapui előtt, a Kahlenbergen 1683. szeptember 12-én vívott nagy csata után menekül, s újra öl, perzsel, fosztogat. A kiegyezés utáni magyarosítási politika a Bécs hombárjának nevezett gazdag vidéket érzékenyebben érinti, épp németségét korlátlanabbul kiélő mentalitása miatt is.

Mosonszolnok háromezer lelkes község, a századvégen hatvankilenc gazdának van száz kataszteri hold fölött birtoka. Már régebbi konskripciós adatokból kiderül, hogy nyolcvan hold körül jár a földtulajdon átlaga. A Waldherr család, akik később bírót is adnak a községnek, hatvan katasztrális holdon gazdálkodik, van hozzá nyolc hold rétje, évi átlagban nézve négy tejelő tehene, három borja, hat sertése, harminc körüli baromfia s két igáslova. Bármiféle összevetéssel versenyképes gazdaság. Mosonszolnok, amelynek már a 12-13. század fordulóján temploma, Jópásztor-oszlopa van, 1552-ben a cisztercita apátság egyik kódexe szerint királyi birtok huszonnégy portával, bíróval, öt hozzátelepülttel s két pappal. A mosoniak középkori kultúrájukból máig gyönyörű németnyelvű emlékeket őriznek. 1659-ben Draskovich Miklós gróf tulajdona a falu, tizenöt évre rá már főhercegi birtok. A 17. században, Savoyaijenő idejében, nyolcszáz német katolikus lakja Mosonszolno-