Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 1. szám - Buda Attila: A kis lord és a dedikációk
18 Új Dunatáj 1998. március nagy tiszteletemet és szeretetemet a kiváló és a jó ember iránt néhány perc alatt, gyarló módon, valahogy kifejezhessem. És azóta gazdagon vesz körül kedves Szereteted. Hálásan köszönöm, nagy örömömre van, csekélységem szerint mindig viszont fogom érezni és a jó Isten áldjon meg érte! Feleséged Onagyságának és Kislányodnak kézcsókjaimat jelentem és mély tisztelettel, szeretettel köszönt Dr. Schuler Dezső30 E levél a kölcsönös rokonszenv, a nem bizalmaskodó megbecsülés, és az önismeret szép dokumentuma, két egyenrangú ember távoli, de egymásra figyelő kapcsolatának lenyomata. S ezt erősíti meg Schuler Dezső következő évi levele is, melyben a neki küldött Keresztülkasulaz életemen című önéletrajzi kötetet köszönte meg: Kedves, jó Mester! Igazi, pazar művészembernek méltóztatol lenni, akinek semmit sem lehet adni, - még szeretetet és tiszteletet sem, - hogy azt óriási módon megsokszorozva vissza ne adnád. Még ha olyan nagyon kedves vagy is, hogy a sógorságunkat tartod, akkor is bizonysága annak, amit bekezdőben írtam, hogy ismét egy gyönyörű kötetedet találtam, drága, ajánló sorokkal az asztalomon. Bizony elcsábított. Amikor ma reggel dolgozni jöttem be a hivatalomba és megláttam az asztalomon, hamar elolvastam a Curriculumot. Nagy gyönyörűséggel és azzal a szívbéli kívánsággal, hogy szent Balázs tovább is segítsen hathatósan! Nagyon hálás köszönetét jelent, s a Hölgyeknek tiszteletteljes kézcsókolással bensőségesen köszönt Dr. Schuler Dezső.3' Babits Mihály, aki sokfajta korábbi mellőztetése után, betegsége előrehaladtával többszörös tapasztalatokat szerzett az ember testi esendőségéről is, megnyugvással és megérdemelt elégtétellel fogadhatta a Kazinczy-érmet. Annál is inkább, hiszen annak névadója számára is példakép volt, saját alkotásait bizonyos értelemben az előd munkássága folytatásának tartotta32, sőt egyes pillanatokban kettejük azonosságáig is eljutott33. A főváros e gesztusa s a kultúrára érzékeny alpolgármester őszinte érzései ismét felkeltették benne a gyermekkori tudást: semmi jótett ne maradjon viszonzatlan! Az a teljesen banális és köznapi pillanat, néhány szó, egy közös fénykép, egy elismerő érem, amely végső soron mégis az olvasóközönség ítéletét jelentette az oly ritka, örömteli pillanatot hozta meg számára, s ennek az élménynek mély benyomása megmaradt. Ezt mutatják Schuler Dezső válaszlevelei, amelyekből következtethetünk a dedikációk milyenségére, s arra is, hogy Babits Mihály díjazott verseskötetének olvasói megértették a férfi Cedrik szavait:
