Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - SZEMLE - Czirják József: Donáth Péter: Iskola és politika
80 Új Dunatáj 1998. június nyok realitásának, de nem használt és ma sem használ az adott kérdés szakmailag adekvát kezelésének, - amikor egyáltalán van ilyen törekvés akár a politika, akár a tudomány területéről legyen is szó. „A feltárt valóság megbízhatóan pontos bemutatására pedig elengedhetetlenül szüksége van minden társadalomnak, közösségnek, sőt egyénnek is, ha nem óhajt saját jelenében szélütöttként tapogatódzva emlékezetkiesésben élni” - idézi a szerző Kosáry Domokost egyetértőén. (178-179. o.) Sajnos egyetértőén kell ehhez hozzátennünk, hogy nem nőttük ki a saját történelmünket, nem haladtuk meg, nincs itt az eddigi történelem olyan vége, ami után az az új minőség kezdődne, ahol a régi történelemnek ne lenne az erkölcsi tanulságon is túlmenő jelenléte és mondanivalója. Ez persze csak még aktuálisabbá teszi Donáth Péter feldolgozását, még akkor is, ha éppen a könyv főcíme, - iskola és politika szempontjából a Budapesten kívüli nemzetiségi tanítóképzés rövid időszakai is a témakörhöz tartoznak, ahogy ez a szerző könyvében található utalásokból ki is derül. Mindezt akkor is a hiányt érzékeltető jogos megjegyzésnek tartjuk, ha a könyv témája ezúttal deklaráltan éppen a budapesti képzés a maga sajátosságával, ahol a hazához való hűség szellemében való nevelés volt a meghatározó szándék, amivel a tantestület kikerülni igyekezett az asszimiláció és az ötödik hadoszlop szélsőséges álláspontjait. Donáth Péter meggyőzően és részletesen mutatja be a magyar ill. a német politika azon törekvéseit, melyek a német nemzetiség létezésének tényét és helyzetét, főként pedig meglévő igyekezetét, - pl. értelmiségi réteg létrehozása a nemzetiségi vezetés részéről Bleyertől Baschig, - a hivatalos magyar külpolitika saját céljaira használta fel Klebelsbergtől Hómanig. Itt, ezeknél az összefüggéseknél persze már gyakran vagyunk a jegyzetapparátusra utalva, akár a Julián Egyesület mozgalmáról van szó, akár a történetelméleti irodalomról, amely gyakran nem hajlandó egyenlő mércével mérni, ill. nem hajlandó pl. a felelősség kérdésében kiindulópontként a nemzetiségen belüli nézőpontot (is) figyelembe venni az egyes emberre vonatkozóan, csak a nagy történelmi tendenciáknak való megfelelést, alárendelődést várja el. Pedig ma is átéljük mindezt pl. Romániában és Szlovákiában is, persze történetileg már más időszakban, de - és ez nem véletlen! - éppen az iskolaügyben és a nemzetiségi értelmiség kialakulásának témájában. Ilyen értelemben a mai események egyúttal tükröt is tartanak saját (régi és közeli) múltunk elé. Ma a közvélemény előtt alig ismert dolog az A, a B, és a C típusú iskolák témaköre. Pedig a nemzetiségek életében döntő kérdés volt, így aztán mindez politikailag is fontos és kényes kérdésnek számított az állami és az iskolafenntartó egyházi szférában egyaránt. Érthető tehát, ha BleyerJakab 1933-ban az alábbi helyzetjelentéssel érvel a képviselőházban, ahogy ezt Donáth Péter könyvéből megtudhatjuk.
