Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - SZEMLE - Kelemen Zoltán: A nyelv újrateremtésének lehetősége
70 Új Dunatáj 1998. június Az ablakok piszkosak, az ágyban morzsa, mellette lavór. A megszemélyesítés ellenére is személytelenségét őrző Baj („A Baj nem élő személy.”) a gyermek és a férfi tulajdonságaival egyaránt rendelkezik. A vers címét kivéve (A baj) mindenütt nagybetűvel kezdődik ez a szó, a címben határozott névelő nyomatékosítja. Az Alapító okirat a nemzedéki verseknek abba a csoportjába tartozik, melyről később még lesz szó, központi fogalmai a „bohóc” és a „halál”, Az éjszakai ember pedig a címszereplő jellemrajzából és viselkedésének leírásából ítélve E. A. Poe A tömeg embere című novellájának a hatását mutatja. A Név a szakmában című vers kapcsán szólok az általam peeri metaforának nevezett jelenségről, mely a szerző több költeményében megtalálható („Hurokban születtünk” 27. „itt állok, szárazra törölt hal” 49.), sőt hasonlatokban is jelentkezik ez a jellegzetes „peeri” kifejezésmód („az idő majd’ mindent begyógyít: /mint sínek a törött végtagot” 35. „Mint aki először értette a partot.” 49.) Tipikus példa erre a költő maga, aki „Név a szakmában” s „Becsvágya a lepkék lámpaláza.” A lámpaláz a magát megmutató, fellépő művész „betegsége”. A közvélekedés szerint ettől a művésztől nem áll messze a becsvágy. Másrészt nem biztos, hogy a betegség valós, hiszen művészünk egyúttal „Képzelt beteg”. Lehet, hogy nem becsvágyó - erre következtethetünk hipochondriájából - a versegészből azonban ennek az ellenkezője olvasható ki. A lepke és a lámpa közös jelentésudvara ismert: a mániákusan halálba zuhanó, elbukó metaforája, akit saját halála, illetve annak lehetősége tart bűvöletben. Ez a mánia lenne a metafora szerint a költő becsvágya, pontosabban betegsége (láz, lámpaláz, lámpa-láz), melyre büszke. Aki képzelt betegségére büszke, az könnyen lehet mániákus. Peer metaforája azonban ennél dinamikusabb. Az egymást kizáró jelentéseket egyszerre tartalmazza és fedi fel olvasója előtt. A Versenyfutás a tüdővel - hattyúdal (szénrajz) műfaji meghatározásoktól terhelt hosszú címében szójáték rejlik. Figyelembe kell vennünk a közismert „versenyfutás az idővel” kifejezést, mely itt a „tüdővel” parafrazólódik. A tüdő - idő kimondatlan rímjátékának értelme csak később bomlik ki. Avers helyzetvers: tévénézés közben született; a költő mintha pontosan igyekezne beszámolni a keletkezésttörténetéről. A „kocsma, kölcsön kanapé, kapualj” alliterációjában a kemény torokhang a jellegzetes peeri környezet - környék aláfestése. Ez a környezet opálos, kásás, városi tél. Versbetét reklámozza a dohányzás előnyeit, ez lehetne a címbeli szójáték megfejtése, de (és ezt éppen a címből tudjuk) a kimondatlan rímszinten jelenlevő idő fut versenyt a tüdőved és fordítva. A szénrajz mint műfajmeghatározás megfejtése lehetne az elszenesedett tüdő, mely a dohányzás következménye. A Kihúzni a telet újabb peeri metaforára szolgáltat alkalmat. A vers alanyainak számára a „Duna jege - választóvíz.” (Szőcs Géza is kihasználta már ezt a jelentéstorlódást majd amikor amerikai elnök leszel című versében). A tél, a november utálatos, gyűlöletes a versalany számára. A versekben mégis
