Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - SZEMLE - Kelemen Zoltán: A nyelv újrateremtésének lehetősége
Kelemen Zoltán ■ A nyelv újrateremtésének lehetősége 71 igen gyakori ennek az évszaknak a jelenléte. Peer tudja, hogy minden vers bizonyos szempontból véges, lezárt, befejezett világ. A szöveg kitörhet végességéből szabad, kötetlen rímei és metaforái által. Folytatódik az olvasó értelmezésében. A tél azonban (mint idő- és évszak) és a vers tere, ábrázolt, megidézett környezete, mindig ugyanaz marad. Peer versei révén „szaporítja” a világban a gyűlölt telet. A Holnap reggel című vers a Petri György verseiből már ismerős szégyentelen önkitakarás jegyében fogant, a zárlat viszont anti-ima, mely nemzedéki himnuszként is olvasható még akkor is, ha nyelvezete erősen ironikus. Valódi rímek lazítják fel a szabadvers fegyelmét, hogy a már ismertetett „peeri” feszített metafora vezessen Évszázadok porán át A töklámpásig. A töklámpás című versben konkrét tartalmi utalás történik József Attila A Dunánál című versére, ellenpontozással. A dinnyehéjból, ami leúszik a folyamon, tökmag lesz. A Dunánál költője a nemzettel kapcsolja össze versbéli szubjektumát, A töklámpás szigorúan az egyéni sors és lét összegzésének verse, ezt a benne szereplő obszcén szavak is nyomatékosítják. Viszont egyetlen percig sem mond le A Dunánál című alkotással való párhuzamról. Jelentése így válik feszítetté és provokatívvá. Ez a provokáció az olvasóból szándékozik kihozni az értelmezés maximumát. Ennek az alapállásnak folytatásaként Az őszülők dala a fogyasztói társadalom és talán a magyar „üres nemzedék” verse. Ezt a gondolatot viszi tovább a Fogy és betemet című vers, amely koravén szerelmesversként is olvasható, komolykodása szintén ironikus. Az előző alkotásokkal való kapcsolata ellenére ez az első vers az általam második csoportként meghatározott „ciklusból”. Ezt folytatja az Élettársi viszony. A versek alaphangulata ismét Petri költészetére emlékeztet. Ha ezt az értelmezést követjük, akkor a kulcssor: „nincs békés átmenet, csak átmentés van”. Petri poétikáját idézi a politikai kifejezés magánéletbe történő átcsúsztatása-átvétele is. A kötet címadó verse, A szőranya is ide sorolható, mint a párkapcsolat értelmezése. A szerelmi történet a Féltékenység, a Megbocsátás: anyós szerelem és A sötét ügy című verseken keresztül a vég(e) felé közelít. Ezt a végpontot jelöli ki talán az így volt, míg & „Maradt minden a régi helyén ” és A régi élet & kapcsolatot összegő versekként foghatók föl. Figyelmet érdemel ez utóbbi zárlata, mely egy a magyar népmesékből megszokott fordulatot kapcsol össze Immanuel Kant egyik sokat emlegetett, közmondásossá vált idézetének parafrázisával: „Köd előttem, köd utánam, / bennem az erkölcsi fölény.” A parafrázis azért is figyelemre méltó, mert a vers alanya az általa oly lényegesnek tartott gyakorlat (erkölcs, mindennapi élet) mezején vallott kudarcot. A történet folytatása a Támaszunk a konzerv, mely a megtépázott büszkeség, a kudarc fölötti hímbú verse. Egy - talán csak az én értelmezésemben létező - sosemvolt városi népköltészetből vett allegóriával magyarázza a versalany a „kanbuli” társaságának helyzetét. Az allegória központi fogalma a kert. Peernél azonban a kert nem pusztán erotikus töltésű, sokkal inkább a párkapcsolat egészét lefedni képes metafora.
