Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Szilágyi Miklós: Szövegemlékek a dunaföldvári farsangról
Szilágyi Miklós • Szövegemlékek a dunaföldvári farsangról 63 oszt’ akkor ostorral ütögették, osztán táncultak. [Hányán voltak?] Hát vótak többen... [Mondtak valami mondókát?] Mondtak mondókát, de arra mán nem emlékszek, mert ez régen vót. Még én is kislány vótam mikor ez vót. [Mentek végig az utcákon?] Hát legtöbbet a tanácsháza előtt, akkor városházának mondtuk, ott szokott összegyülekezni a nép, osztán ottan csinálták a farsangot. Ezelőtt a farsang utolsó keddjit ünnepelték, nem úgy, mint most. Mentünk templomba, délelőtt is, délután is, égisz ünnep vót akkor. Akkor nem dó’gozott ám a nép! Most meg pünkösd napján meg húsvét napján is dó’gozik. [Ezek a szalmába öltözött emberek délután jártak, vagy délelőtt is?] Elkezdték reggel, és egész nap jártak. [Adtak nekik valami pénzt?] Nem gyű’töttek ezek! Ez csak egy maskara vót. Legjobban a Bölcske utcaiak szokták csinálni, azok vótak olyan víg kedvűek. [És a külvégiek?] Hát ezekbűi nagyon kevés vót olyan, aki eztet csinálta vóna. [Ez a szalmaruha - ha vissza tetszik rá emlékezni - szalmából volt fonva?] Rendes rozsszalmábúl, tudja, ilyen hosszú vót, a rozs körbe vót rakva, itten égisz végig. [A szalmából kötelet csináltak, és rakták körbe?] Nem kötelet, csak szípen föl vót izéive, úgy lógott a szála neki, szoknya vót belőle. Emberek ő’töztek beléje, nem éppen legények, emberek, idősebbek. A legények elhagyták már aztat. [A láncot kötelező volt a derekukra kötni?] Egy fogta a láncot, és mondta a mondókáját. Azzal hajtották. Egy ütögette, amaz táncolt a szalmagöncbe’. Aki a szalmába’ vót felő’tözve, az danolt. Vagy hát mondta a mondókáját. Aki hajtotta, az nem vót szalmába. [Nem mondták, hogy az medve, aki fel van öltözve?] Dehogynem, dehogynem! Igen, medvének mondták! Ez medvetáncoltatás vót. Régen vót ez mán nagyon! [De kislány korában látta, hogyan csinálták?] Persze! Mondjuk, úgy ezelőtt 50-60 évvel... 60 évvel ezelőtt, mondjuk, egzisztált még ez a farsangi mulatság. [Olyan felvonulás volt-e, hogy egy ladikot húzattak végig az utcán lóval?] Én mán arra nem emlékszek, az hamarább lehetett... Mondjuk, olyan kétkerekű kordélyt csináltak, ami valamikor szamaraknak vót, oszt’ arra felültek. Fel vótak maskarába ő’tözve, aztán járták körül az utcákat, ottan mulattak. [Ez is a farsangkor volt?] Ez is farsangkor vót! [Tehát nem a szüreti mulatságon, hanem farsangkor... És maskarának, cigánynak öltöztek?] Igen, olyan ócska-rossz ruhába. Kint álltak a népek az utcán és nevettek rajtuk. De inkább a piactéren... Mert azelőtt ott vót a piactér, ahol most a tanácsháza, ott árultak mindent, meg oda jött össze a nép. Ó, azelőtt ünnepnapokon az a rengeteg nép, aki kijött a templomból! Az a milliószínű ruha - jaj, de szép vót! Mán kimúlik minden a divatbúi. (Csizmadia Mihályné, szül.: 1905) Ha számon tartjuk, hogy a magyar lakta területeken szinte mindenütt szokás volt húshagyókedden - és sok helyütt a két világháború közötti évtizedekig, helyenként még tovább szokás maradt - a nagy tömeget mozgató, a falu vagy mezőváros legfontosabb közterületeit elfoglaló alakoskodó felvonulás (összefoglalóan:
