Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Szilágyi Miklós: Szövegemlékek a dunaföldvári farsangról
62 Új Dunatáj 1998. június dokkal, oszt’ akkor reggelig mulattunk. Akkor reggel Naszvadi meg a sógorod, ezek kitalálták azt, mert, ügyi, ez vót kedden, akkor szerdán reggel vót a hamvazó szerda, akkor kitalálták, hogy menjenek el hamvazni. Akkor a sógorodra terítettünk egy lepedőt, akkor a Naszvadira is egy lepedőt. Akkor a sógorod vitte a feszületet, Naszvadi meg vitte tányérba a hamut. Gyertyát nem vittek... Naszvadinak meg gyöngyös fityulát tettünk a fejire, az vót a pap. Akkor aztán gyöttek ezen az utcán végig, oszt’ reggel, mikor az asszonyok gyüttek a miséről, amelik ismerős asszony vót, az elé odamentek, oszt’ akkor: - Álljon meg mán néni! - mondták neki. Oszt’ akkor meghamvazták neki a homlokát, oszt’ akkor kezibe nyomták a feszületet, oszt’: átes-pátes, áldja meg az Isten - meghamvazták. Ezt tréfából csinálták! Hát, ugye, égisz éjjel mulattunk, és, ugye, kitalálták, hogy reggel elmennek hamvazni. [A papok szintén csinálták ezt a hamvazást?] Persze, a templomba’! Ebbe’ a papokat utánozták. Mámmá mán ilyenek nincsenek... [És akit megállítottak, idősebb asszonyt, az nem vette ezt sértésnek?] Nem. Kinevettík, ugye, mulattak rajta, nem haragudtak meg. [A farsangot minden évben megünnepelték?] Meg! Mindig ilyen mulatozással. A farsang utolsó keddjin vót bál. Vasárnap elkezdődött a mulatozás, és tartott keddig. Sőt: még éccaka táncoltunk, és szerda reggelig tartott, és utána gyött a böjt. Utána falazták el a sonkát, szalonnát, amit csak húsvétkor vettek elő. Aztán megkövesztették a sonkát, elvitték a templomba, a pap megszentelte. Amikor hazavitték, akkor szabad vót belőle enni. . „ (ózv. Bozor Gasparne, szül.: 1900) 3. A szalmabanda szalmaruhát csináltatott magának, meg maszkokat. Én is gyerek vótam, úgy örültünk neki! Dudát vitt ki, köcsögdudát, a szalmabanda vitte. Köcsögdudás asszonybanda is ment, azok meg táncolva járták be az egész községet, míg szólt a köcsögduda. Ilyen lenvászon ruhába ő’töztek, meg álarcot is tettek. [A lenvászon ruha milyen volt?] Ez háziszőttes vót, amit maguk csináltak, háziszőttes vót. [Díszesen meg volt varrva?] Nem, hanem csak kiszalagozták. Maskarák vótak, ugye, és körülszalagozták magukat vele. Pendőnek mondták, aztat vették felül, mintha ing lenne. Na, mint nekünk van, mert én azt használok most is. Ezt fölpántlikázták, s abba’ mentek az utcán. Olyanok vótak, mint a cigányasszonyok, tényleg. Felsőtestükre meg: itten az ujja olyan buggyosra vót megcsinálva, aztán itten meg behúzva, össze vót húzva egy pertlivel, aztán meg még a derekukon is össze vót húzva. [Tél volt, nem fáztak meg?] Nem, mert felő’töztek alulról! Vót sokszor olyan jó idő farsangkor, hogy na! Nem fáztak azok, mert táncolva mentek. Betáncolták azok az égisz várost. Egyik utcáról lementek, a másikra föl. (Fekete Józsefné, szül.: kb. 1900) 4. [Milyenek voltak ezek a szalmaemberek?] Felöltöztek, szalmából vót nekik végig ruha csinálva, egy láncot kötöttek a derekukra. Osztánmeg: hosszú lánc vót,
