Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Szilágyi Miklós: Szövegemlékek a dunaföldvári farsangról
Szilágyi Miklós • Szövegemlékek a dunaföldvári farsangról 61 [Olyan szokás volt-e húshagyókor, hogy szalmaruhába öltöztek fel?] Ez farsangkorvót. Laci, tudod te is! Vöt a Szászi uraság. Mikor farsang vöt, eljött a Szászi uraság, ide be Simonho’, a vendéglőbe’, oszt’ odarendelte maga elé a cigányokat, a zenészeket, és mondta nekik, hogy: van szíp fekete ruhátok? - Van! - Akkor menjetek haza, és mindenitőtök ő’tözzön föl nekem szép ünnepélyesen! Hazamentek a zenészek, felő’töztek ünnepélyesen, visszamentek. Akkor odarendelt egy zsák lisztet, akkor a lisztet kiszórta az utcára, oszt’ akkor a zenészeknek bele köllött azzal az ünneplő ruhával henteregni abba’ a lisztbe’! Amikor ez megtörtént, persze hogy milyenek lettek: rondák lettek. De nem vót érdekes, mert levetkőztette őket, oszt’ akkor elhítta őket a szabóhoz, oszt’ csináltatott mindeniknek egy új ő’tözet ruhát. Hát, ugye, ez uraság vót, és ebbe’ élvezett. Hát ez is farsangkor vót! Akkor vótak a szalmaruhák. Ilyen szalmábúl vót csinálva, össze vót szőve. Mentek, vonultak az utcán, szólt a dob, a minden, verték, vonultak az utcán. Oszt’ akkor egyik-másik vendéglőbe bementek, oszt’ akkor ottan egyet táncoltak, osztán, ugye, kaptak egy kis borravalót meg mindent. Az én anyám szokta mesélni, hogy mikor ő még leány vót, akkor farsangkor még vót a nagy teknyő, oszt’ azt megcsinálták olyannak, hogy ló húzza. Oszt’ akkor egy lovat befogtak eléje, oszt’ akkor abba a teknyőbe beleálltak, oszt’ felő’töztek maszkának. Ilyen szalmaruhába, meg minden, oszt’ beleálltak a teknyőbe és mulattak. És vonultak az utcán végig. Oszt’ persze ugyan nézték őket, a gyerekfélék szaladtak utánuk, hogy mennek a farsangi bolondokkal - mert hogy annak vótak híva. [...] [Ennél a farsangi felvonulásnál, amikor teknőt húztak végig, hányán tartoztak egy-egy ilyen csapathoz? Nagy tömeg ment velük, vagy kevesen voltak?] Hát, ugye, én aztat nem láttam, ezt csak az én anyám mesélte. Az én anyámnak a leánykorában vót ez. [Akkor az 1800-as évek végén lehetett?] Hát az én anyám 1875-be’ született, ez lehetett úgy 1900 körül. Akkor még jártak ezek. [De amikor maga kislány volt, már nem találkozott velük?] Én azokat mán nem láttam. Ezeket a szalmaruhába ő’tözötteket mán láttam. Ezek továbbra is vótak, ezeket láttam, hogyne. Ezek a cigányok föl szoktak ő’tözni olyan papírszalaggal, kiszalagozták magukat. Én annyira szerettem volna őket nézni, mikor begyüttek a kocsmába. Ennek a Babosnak a lánya annyira járta azt a cigánynótát! Cigánynak ő’töztek fel. Ez is farsangkor vót, igen. [Egész farsangkor ment ez a mókázás, vagy csak egy napján?] Két nap esetleg: farsang utolsó vasárnap, meg farsang utolsó keddjén. Ezeken az időkön mindig mentek, oszt’ akkor az utcán zónáztak, meg minden. [A Felvégen lakók elmentek a Bölcske utcára és Külvégre is?] Most erre mentek, most arra mentek, összejártak mindent. Hát még a Hanák sógorod is, mikor fiatalok vótunk... Akkor így farsang utolsó keddjén, ugye, tartottuk a farsangot, mikor én még fiatal asszony vótam: farsang utolsó keddjin reggelig mulatunk ott minálunk. Összegyöttünk a szomszé
