Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - Szilágyi Miklós: Szövegemlékek a dunaföldvári farsangról

60

Új Dunatáj 1998. június

fokozatos megkopásuk, majd végleges eltűnésük is „természetes”.

Nem valószínű, hogy beszélgetőtársaim valamely, a néprajzi kutatás számára különösen fontos részletet félelemből, szeméremből vagy a maguk és rokonaik jó hírének védelme okán eltitkolni akartak volna. Ha mégis úgy véli az olvasó, hogy egyikük-másikuk alkalmasint „többet” is el tudott volna mondani, arra gyanakodjék inkább - ahogyan én magam is -, hogy a türelmesebb és következetesebb kérdezés bizonyára további részleteket hozhatott volna elő az emlékezet mélyéről. A feltételezésnek azonban nincs jelentősége. Csak az így rögzített „néprajzi adatokból” indulhatok ki, s kereshetem - néhány összehasonlító adatot idézve - forrásértéküket.

Előbb azonban a szövegek:

1. Hagyományos vót az Ipartestületbe’ a farsang, február 2-án. Az iparosok behozták a saját termésű borukat, s a belépődíj ellenébe’ kapott mindenki egy üveg bort. Ami szám vót a belépőjegyen, azt a számú bort kapta. Ahogy hozták be a bort, úgy számozták. Mindenki kapott a belépőjegyhez egy üveg bort. Ez minden február 2-án vót, nem ragaszkodtunk a húsvéthoz, mert a farsang aszerint van, hanem február 2-án tartottuk. Mindenféle nép oda nem jöhetett, csak meghívottak.

[Arra emlékszik-e, hogy farsangkor maskarába öltözött emberek jártak?] Farsang utójján, húshagyó kedden vót ilyen. Még csónakba is ültek! Olyan négy-öt személyes csónak vót az, úgy húzták. Hogy tettek vóna alá kereket ? El is kopott aztán mire vége lett a murinak. Egy ült benne csak, a gazda, a többit nem engedte beleülni. Vót a csónakba’ egy kormány, és azt kormányozta. A vicc éppen az vót, hogy kormányozni nem lehetett, mert ló húzta. Ezt maskarába öltözöttök kísérték, köcsögdudások. Szalmaruhások vótak tulajdonképpen a köcsögdudások. A szalmaruhát égisz ruhának csinálták meg, vígig szalmábúl. [Egy-egy ilyen maskarás csoport az egész Dunaföldvárt bejárta?] Bejárták azok körbe a várost. [Amikor ezek a mulatságok voltak, mindenki kiment nézelődni?] Igen. A maskarások között vótak gyerekek, legények, a szalmaruhások között is vótak nős emberek. [Arra emlékszik-e, hogy mondtak valami mondókát?] Mondtak! (Mikiner Imre szobafestő, szül.: 1892.)

2. [Húshagyókedden milyen szokás volt?] Mikor a húshagyókedd elmúlt, akkor: vótak a búboskemencék a szobába’, oszt’ a konyhába’ vót a kemencének a szája, akkor oda betették a szalonnát meg a sonkát, oszt’ amíg a böjt tartott, addig nem vót szabad hozzányúlni. Betapasztották a kemence száját! Akkor bontották ki, mikor elmúlt a böjt, húsvétkor. Húsvétkor kibontották, ugye, húsvétra kövesztettek sonkát, akkor húsvét napján reggel a fél nyolcas misére elvitték, és a pap ottan megszentölte, és mikor hazavitték a szentölt sonkát, akkor szabad vót belőle enni. Oszt’ azután ették.