Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Sipos Lajos: A Nyugat "csendes válsága" 1923-ban
Sipos Lajos • A Nyugat „csendes válsága” 1923-ban 53 Maguk a Nyugat számok jelzik azonban legjobban a folyóiratban ekkor érvényesülő szemléletet. Osvát alig biztosított terepet a lapban az első nemzedéknek. 1920. január 1-jétől 1923. végéig Füst Milántól 9,Juhász Gyulától 6, Kosztolányi Dezsőtől 16, Tóth Árpádtól 1 verset közölt. A Nyugat vezető poétája ekkor Gellért Oszkár lett. A fenti határok jelezte időben mejelent 48 számból 25-ben összesen 30 költemény volt tőle olvasható. A lapot Osvát most is (ugyanúgy, mint amikor Ady és Hatvány, később pedig József Attila is rosszallóan szóvá tette) jórészt az abszolút kezdők (József Attilával szólva) „hülye versei” előtt nyitotta meg. Ebben a négy évnyi időben közel nyolcvan szerzőtől publikált, költeményt, köztük Algya Zoltántól, Barcsai Fehér Gézától, Boda Józseftől, Debreczeny Lilitől, Kovács Máriától (tőle 21 darabot), Kosáryné Réz Lolától, Marschalkó Liától, Mihályfi Ernőtől és Páll Rózsától. A Babits-körbe tartozók ezzel szemben fokozatosan háttérbe szorultak. A Föld, erdő, Isten és a Kalibán Szabó Lőrince és az „áhítatos, tartózkodó tanítvány”, a költő által a legtehetségesebb fiatalok egyikének tartott Sárközi György, meg a közvetlen Babits-diák, Komjáthy György kéziratainak elutasítása, fektetése, értékük folyamatos kétségbevonása példázza ezt. Még inkább szembetűnő Osvát és Babits értékszemléletének ellentéte, ha a periódusban volt vers-közléseket egybevetjük két antológia értékítéletével. Az első gyűjteménybe, amelyik 1920-ban végül nem valósult meg (s amelyik Elek Artúr Újabb magyar költők. Lyrai antológia, 1890-1910 című összeállítását akarta volna folytatni az utolsó tíz év verseiből válogatva) Babits a kiszemelt költők klasszisba sorolásával, az egy klasszisba tartozók versszámának meghatározásával rögzítette: a korszak legnagyobb költőjének Adyt tekinti, utána Kosztolányit, Tóth Árpádot, Juhász Gyulát, Gellért Oszkárt (és saját magát) sorolja; ezt követően Füst Milán, Kaffka Margit és Ignotus verseit értékeli; Dutka Ákos, Ernőd Tamás, Kozma Andor, Oláh Gábor és Szász Zoltán mellett pedig szerepeltetni kívánta az akkor 24 esztendős Erdélyi Józsefet, a 21 éves Sárközi Györgyöt és a nála egy évvel fiatalabb Szabó Lőrincet. 1932-ben, a valóban megjelent Új antohológiában, a 33 költő 100 legszebb versét tartalmazó könyvben, mintegy a maga tizenkét évvel korábbi döntését is igazolva mutathatta fel a már jelentős életművet alkotó valamikori fiatalokat: 10 költeménnyel Erdélyi Józsefet, 9-cel Szabó Lőrincet, 7-tel Sárközi Györgyöt. A Nyugat közlés-gyakoriságot mutató adatai, Babits antológia-minősítése jelzik: Osvát 1920 és 1923 között (meg alig valami módosulással egészen a haláláig) a permanens felfedezés nem szűnő izgalmában végig az egyéniség lázadását, a lázadás megvallását kívánta a verstől, végig a szavak egybefűzésének módját tekintette mércének, a „fogalmazás”-t, ahogyan annakidején mondta még Kassáknak. Babits ezzel szemben pontosan érzékelte: a Nyugat első évtizedét követően, Ady halála után a verseszmény változik. A vers egyre inkább olyan jelentésrendszerré válik,
