Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 2. szám - Gajdó Ágnes: Mozaikkockák Baka Istvánról

Gajdó Ágnes • Mozaikkockák Baka Istvánról

45

gyújtott, és beszélgettünk. Akkor mondta, a versíráshoz mindenekelőtt verstant kell tanulni. Szonettet írni, jambikus sorokat, hexametert. És olvasni, sokat olvasni.

3.

Baka Istvánnal és költészetével - mióta meghalt - sokan foglalkoznak. Csak kevesen ismerték el életében, úgy, ahogyan József Attila művészetét is csak néhányan értékelték. A halál mindkettőjüket megmentette a pusztulástól, s halhatatlanná tptte. Lászlófíy Aladárhoz hasonlóan érzek, talán elfogultságból. Baka világosan, érthetően ír. Sokszor annyira tömör a vers, annyira „egyszerű”, hogy szinte elképzelni sem lehet, hogyan tudott „ilyet” és „így” kigondolni. Hogyan tudta megfogalmazni azt, ami számtalanszor megfordul az emberek többségének vagy kisebbségének fejében is? Hogyan tudott olyan nyíltan írni önmagáról, s ugyanakkor miért bújt mégis álarc mögé? Sztyepan Pehotnij, Háry János vagy Yorick maszkja azért kellett, hogy zárkózottságát leküzdje, hogy ki tudja mondani a kimondhatatlant? S talán alteregói kifejezik az emberben benne rejlő „másik én”-t, „másik én”-eket (mert az emberben megszámlálhatatlan én él, hol az egyik, hol a másik bújik elő, s elképzelhető, hogy az egyik működése alatt a másik nem tud semmiről).

4.

Említettem József Attila nevét. Irodalomtörténészek rámutattak arra, hogy a Baka-költészetre hatott József Attila. Ha alaposan szemügyre vesszük az életműveket, könnyen felfedezhetjük a közös vonásokat. Különösen Baka ifjúkori verseiben szembetűnő. Néhány jellegzetes szófordulat, és a tömör szerkesztési mód. Baka vallomása szerint a költészet elsősorban a formával, másodsorban a lélekkel való foglalkozást jelenti. (Tökéletes formában másképpen hat a mondanivaló, de csak akkor, ha a „formaművészet” nem öncélú!) Utolsó köteteiben olyan mesterien bánika szavakkal, mint a legjobb szobrászművész a vésővel. Kialakul a vers, minden elem a helyén. Sehol egy fölösleges jelző, sehol egy oda nem illő hasonlat. Metaforái, „lánc-metaforái” (Varga Magdolna: A lánc-metafora nyomában - Forrás, 1996/5.) pedig egyenesen csodálatosak. Éppen úgy, mint József Attilánál.

5.

Újra olvasom a verseket. Újraolvasom a verseket. Eszembe jut Radnóti egyik sora: „...mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már...”. Igaz. A halottra más szemmel nézünk. Másképpen vélekedünk róla, hajlamosak vagyunk szépíteni a valóságot. Költő esetében a versek változnak: „másképpen szólnak hozzánk a költői személyiség halálba hullása után.” (Szekér Endre: Baka István testamentuma - For-