Új Dunatáj, 1998 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 2. szám - Bayer Béla: A tét
Bayer Béla • Vers 5 Bayer Béla A TÉT Esteledik. A szemköztes tömb ablakszemei felparázslanak, már vetkezik mögöttük az e napi gond. (Szomszédod ma kártyázik, s nem asszonyát veri.) Jómagad lámpásod esteli fénye mellett klasszikusokat idézel. Tétova kézzel, sort sor alá tapogatva kerülnek a lapra feljegyzéseid. Araszolsz megannyi kis csáppal, Kafkával és Csáthtal gyapálod a középszerűt. Orgonát és mélyhegedűt szólnak benned a szavak. A hangulat keservét most aligha érzed, a képzet csak féligszítt cigarettát engedélyezett. Kibiccsant útján az esély, hisz sekély szenvedély uralkodik. Bérdalok bonganak bordalok helyett, vélhetnéd, így rendeltetett, bár fonákja maga kiabál. Értelmed látszólag ellenáll, de fricskája szájad szögletére ül. Elnehezül lassan minden tagod, s noha tudod, hogy a lét dadog, nem kutatod a törvényi praktikát. A hibát a hit és a tudás viszonyában látod. Jobbító próbálkozásod nekifeszül, ám kiderül, hogy naivak elképzeléseid. Hit is csak áttételekkel mozgathat hegyet, e kegyet nem bitorolhatja földi hívság. Hogy eleve elrendeltetett? Botorság. Természetünk ilyen.
