Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Bodri Ferenc: Babits Mihály nyomdásztanulói
Bodri Ferenc • Babits Mihály nyomdásztanulói - 1996 67 iparkodtam költőjüket megismerni...” Török Sophie egy kissé a Költészet és valósdghíiisd. alatt, férje példáját ugyan kevésbé „légiesen” követve szánol be a közös történet első hónapjairól. A legőszintébben talán a családjától való menekülés okairól és szándékáról, a SzabóLó'rinccú folytatott gyermeteg kávéházi tervezgetésekről, kapcsolatuk „jegyességnek” ugyan aligha állítható. De annyi mégis kiderül, hogy a friss vissztekintés korántsem a gyors kiadás számára készülhetett, az érzelmek és az események kevéssé elfüggönyzöttek itt. És talán valóban az ifjú költőbarát „rendezésében” kötődött a gyors házasság, kevésbé az ő akaratából később a még gyorsabb eltávolodás, amelyhez Babitsban férfiúi féltékenység, Sophie részéről pedig nem csekély undor és irtózás párosult. Csinszka és Szabó Lőrinc alakja a boldog házasokban eléggé távoli ismerőssé lényegült. Bensőségesebb mikrovilág formálódott a meghajszolt körül. A gondos szerkesztő a jegyzetek során közread még néhány töredékvallomást is, pl. költőfeleségek riasztó asszonysorsáról akár a „társak” példájaként. Előbb újsághíreket a házasságkötés idejéből, a Babits emlékkönyvből az első szekszárdi látogatás leírását, majd az ehhez írt parányi kiegészítést a kéziratos vallomások közül. A centenáriumi gyűjtemény (Török Sophie babitsról— 1983) anyaga az idei kiskönyvnél ugyan gazdagabb volt, de a teljes emlékezés érdekében és a jegyzetekben olvashatók miatt a „témát” érdemes lett elővenni ismét, hiszen az 1918/19-es dokumentáció párjaként a húszas évek elejéről lagalább annyi fényt vet a líra és sors alakulására, mint a Babits és Csinszka téma dokumentációja közel két évtized előtt (1979). Mellette Koháry Sarolta (és nem Kohány, mint itt egyhelyütt olvasható) alig szemérmes levélválogatása a Kortárs lapjain (1987. szeptember), utóbb más közlései. Munkáját szívesen említem itt — kiváncsi lennék, hogy nevét miért mellőzik oly következetesen kézikönyveink. És persze ugyancsak érdemes lenne önállóan közreadni végre a házastársak teljes levelezését akár a „kiskönyvek” között. Reményeink szerint a nyomdásztanulók tanáruk irányításával jövőre is megajándékozzák önmagukat és a már-már ádventi várakozókat Babits körül. Tevékenységük békében és új összefogással folytatódik tovább. (A könyvek a Tótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari Műszaki Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola gyakorlómunkái, kereskedelmi forgalomba nem hozhatók.)
