Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 1. szám - Bebesi György: A fasizmus előfutárai

Bebesi György • A fasizmus előfutárai

55

mus meghatározott gazdasági, társadalmi, politikai stb. körülmények együttes megléte esetén — és akkor sem problémamentesen — definiálható csak. Ugyanakkor a feketeszázak ideológiájában — antiszemitizmusában, eszközeikben, módszereikben, cselekedeteikben, szervezeteikben, rohambrigádjaikban, sőt stílusukban is — nem lehet nem észrevenni azokat az elemeket, azokat a vonásokat, amelyek az első világháború után kialakuló fasisztoid rendszereknek is immanens módon sajátjai lettek. Az orosz cári önkényuralom idején ezek a módszerek nem, vagy csak igen korlátozottan bontakozhattak ki, mert az abszolutizmusnak megvoltak a maga hagyományos — konzervatív eszközei és mechanizmusai — ám egyúttal korlátái is. A cári abszolutizmus keretei között a feketeszázak mozgalma csak önkéntes karhatalompótló szerepet, az abszolútizmus fanatikus védőbástyájának pozícióját tűzhette zászlajára, a cárizmus fentartására szerveződött meg egész mechanizmusuk és ideológiájuk. így nyilvánvalóan a cárizmus körülményei között a hatalom sohasem kerülhetett volna a kezükbe. Új helyzet állt azonban elő a polgárháború alatt, amikor a cár nélküli cárizmusban megkísérelték saját elveik szerint újjászervezni magukat és a társadalmat, ám háborús vereségük következtében rövid életű korporativ és totális próbálkozásaik eleve kudarcra voltak ítélve.

Mindezen okok következtében a feketeszázak a maguk korának feltételrendszerében a fasizmus protojelenségeit produkálhatták csak, és Puriskevics sem volt több, mint a cári abszolutizmus egy fanatikus képviselője, aki eszközeivel, módszereivel — s talán stílusával is — túl ment a kor szokásain és politikai gyakorlatán. Ugyanakkor azt sem szabad elfelednünk, hogy Umberto Eco szavaival — ha valaki a parlamentáris rendszert elveti, és helyette az erős állam, erős párt, erős hatalom filozófiájával rukkol elő, akkor ott az „ősfasizmus” jelenségére gyanakodhatunk.48

Mindenesetre Vlagyimir Mitrofanovics Puriskevics csupán előfutára, s nem első képviselője lehetett, a későbbi valódi totális diktatúrák ordas eszméinek és prominens képviselőinek. Hogy mozgalma milyen szerepett játszott a nácizmus és a valódi fasizmus megszületésében, hogy „pre” jelenségeket is produkáltak a „proto” mellett, az a jelenlegi kutatás legizgalmasabb kérdései közé tartozik.

1 Paléologue: A cárok Oroszországa az első világháború alatt. Európa, Bp. 1982. 367.1 Paléologue, Puriskevics korának közlésekor téved: Puriskevics a Raszputyin gyilkosság időpontjában 46 éves volt.

2 Ljubos Sz: Russzkijfasiszt Vlagyimir Puriskevics. „Büloje” Leningrád 1925. — címlap a továbbiakban Ljubos: i.m.

3 Uruszov: A kormányzó visszaemlékezései c. munkáját idézi: Ljubos: i.m. 5.1

4 Walter Laqueur: Rosszija i Germany a. Nasztavnyiki Gitlera. Problémi Vosztocsnoj Evropi. Washington — Moszkva 1991.117. lap A továbbiakban: Laqueur i.m.