Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Bebesi György: A fasizmus előfutárai
54 Új Dunatáj 1997. március amelyet mintegy átmenetként képzelt el az ONSZ és egy új típusú tömegpárt között. Egykori feketeszázas harcostársai is délen gyűltek össze az októberi fordulat után, és gyorsan aktivizálódtak: pl. Vosztokov 1919-ben megalapította az Éltető Kereszt Testvériséget.44 Újból megjelentek a feketeszázas lapok, némelyek közülük, pl. a V Moszkve olyan szélsőséges hangot ütöttek meg, hogy még a fehérgárdista vezér Gyenyikin is pogromista újságnak nevezte őket. Történt kísérlet az elszórtan szerveződő feketeszázas csoportok összefogására is, ezt a célt szolgálta volna Az Orosz Nemzeti Közösségek Szövetsége című szervezet, amelynek teljesen nyilvánvalóan a fehérek győzelme esetén egy új típusú állami tömegpárt funkcióját kellett volna betöltenie. Ezt az elképzelést támasztja alá, hogy az újjászervezett feketeszázas csoportok programjai, így például Az Orosz Gyűlésé is, amelyet Zamiszlavszkij egy régi feketeszázas vezér keltett újból életre, nagyjában — egészében az ONSZ régi programját fogalmazták újjá vagy vették át, cár hiányában azonban a régi gondolatok szinte minden esetben kiegészültek a korporáció gondolatával.45 A feketeszázas korporativ állam obscsinák szövetségéből állt volna, valahogy úgy, ahogy azt már a múlt század narodnyikjai is elképzelték. Közelebbit az új keletű obscsina felfogásról, vagy az állam új típúsú értelmezéséről a programokból nemigen lehetett megtudni, már korábban is láttuk, hogy az elmélet nem volt igazán a feketeszázak erős oldala. Kidolgozott teória helyett inkább jelszavakat, szlogeneket gyártottak, amelyek a primitív tömegek számára kétségkívül sokkal közérthetőbbek voltak; így például: „üsd a zsidót, mentsd meg Oroszországot!”46 Propagandájuk színvonalára jellemző, hogy a doni kozákokhoz intézett kiáltványukban azt írták, „úgy harcoljanak, hogy ha Trockij győz akkor megetetik őket a kínaiakkal.”47 Puriskevics ennek a folyamatnak — bár szeretett volna — már nem tudott az élére állni, életművét nem tudta a megváltozott új körülmények között folytatni, mert 1920 februárjában Novorosszijszkban kiütéses tífuszban meghalt. AZ ELŐFUTÁR A századelőtől a polgárháborúig ívelő orosz szélsőjobboldali mozgalom jellegének megítéléséről és minősítéséről komoly viták folytak és folynak elsősorban a külföldi szakirodalomban. Ennek a folyamatnak elvitathatatlanul első számú alakja Puriskevics, akinek életútjához és személyes kezdeményezéseihez kötődik a legtöbb és a legfontosabb esemény a feketeszázas mozgalomban, kezdve az első ilyen jellegű szövetség megalakulásától a polgárháború idején az új típusú tömegpárt megszervezésének kísérletéig. Puriskevics nem volt fasiszta, és szervezetei sem lehettek azok, hiszen a fasiz-
