Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Bebesi György: A fasizmus előfutárai
Bebesi György • A fasizmus előfutárai 53 nára jutott egy puska), képtelen az ország érdekeit hatékonyan képviselni, mindezekből Puriskevics számára is nyilvánvalóvá vált: az abszolutizmus csődben van, mi több: az abszolutizmus működésképtelen. Továbbra sem érti meg azonban, hogy maga a rendszer nem működik, ő annak különböző elemeiben keletkezett zavaroknak— pl. a cárné németbarátságának, Raszputyin cári udvart befolyásoló, bomlasztó tevékenységének, a cári bürokrácia impotenciájának stb. tulajdonítja a működési diszfunkciókat, a súlyos veszteségeket. 1916 novemberében visszatért időközben már legendássá váló vonatával Szentpétervárra, és 19-én elmondta híres parlamenti beszédét, ami először parlamenti pályafutása során osztatlan sikert aratott — kivéve kevés számú egykori harcostársasit — a szélsőjobb körében. Puriskevics összevetette a miniszterelnök által felvázolt optimista helyzetértékelést „Oroszország szomorú és nehéz valóságával,” amelynek megismerése frontélményeiből táplálkozott.39 Felismerte — nagyon későn — az általa huszadrangúnak tartott duma kiemelkedő jelentőségét, mert mint mondotta: a (duma) „az egyetlen szellőző, az egyetlen biztonsági szelep, ahol kiutat találhat a társadalmi közhangulat.40 Ezek után jutott a cárizmus „rossz szellemének” Raszputyin meggyilkolásának gondolatára. Naplójában, amit Kijevben a „Bolsevizmus elleni aktív harc bizottsága” adott ki, Raszputyin halála alcímmel — részletesen beszámol a gyilkosságról, a terv megszületésétől a nyomok eltüntetéséig.41 Puriskevics tragédiája, hogy a parlamentarizmus szerepét annak a rendszernek a megmentésében, amelyre egész életét feltette, csupán annak végóráiban ismerte fel. Ekkor már semmiféle gyilkosság és más feketeszázas akció nem volt képes megmenteni a cárizmust. Puriskevics ekkor jut a „cár nélküli cárizmus gondolatára”, ha a cár nem képes a szükséges lépések megtételére, akkor majd azokat — átvéve szerepét — megteszik ők — nélküle. Ezt a folyamatot ismerte fel világoan a pétervári francia diplomata, Paléologue, amikor ezt írta: (a szélsőjobb) „... ha kell a cár ellenében is megvédi a cárizmust”.42 Puriskevics a hírhedt gyilkosság elkövetése után vonatával a déli frontra utazott, mielőtt az igazságszolgáltatás utolérhette volna, a rendszer megdőlt: éppen feketeszázas harcostársa Sulgin, és az októbrista Gucskov írták be a történelembe azzal a nevüket, hogy II. Miklós cárt lemondatták 1917. március másodikán. Puriskevics visszatért Szentpétervárra, ahol a cár bukása ellenére letartóztatják, és a Péter-Pál erődben vetik fogs ágba. A rabságot — szemtanúk feljegyzése szerint — rá nem jellemző méltósággal viselte, sőt a börtönben verseket írt, amelyek a Legyőzhetetelen lelek dalai címmel maradtak ránk.43 Még egyelőre nem tisztázott, hogy saját találékonysága révén, vagy külső segítséggel, de megszökött, és 1919-ben a Gyenyikin által ellenőrzött területen bukkant fel. Még ebben az évben Rosztovban megkísérelt egy Állami Néppártot alapítani,
