Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Bebesi György: A fasizmus előfutárai
50 Új Dunatáj 1997. március kát az udvari körök prominens tagjai is.25 Magának Puriskevicsnek hivatalosan és láthatóan évi 1800 aranyrubel jövedelme volt, amit a Harmadik Duma tagjaként, a sajtó irányításával megbízott csinovnyik (cenzor) tiszteletdíjaként vehetett fel.30 Bár a monarhista szélsőjobb bázisa — mint korábban utaltunk rá — karakterisztikusan behatárolható társadalmi csoportokból tevődött össze, Puriskevicsnek megfogalmazott igénye, ambíciója volt a társadalom egészének megnyerése, befolyásolása, a „totális hatás” kifejtése az élet minden területére. E területen különösen emlékezetes marad „kultúrpolitikusi” szereplése, amelynek a teljesség igénye nélkül csupán azt a „gyöngyszemét” emeljük ki, amikor a rá jellemző intenzitással, és heves kirohanásokkal elérte Oscar Wilde Salome című darabjának betiltását Szentpétervárott akkor, amikor az már a legszigorúbb cári cenzúra szűrőjén keresztül ment, s közvetlen bemutatás előtt álott. Puriskevics, mint cenzor vádja a műalkotással szemben: a darab istenkáromlás. Persze V. Mitrofanovics ravasz politikus, és még ravaszabb taktikus volt: a darab elleni fellépésével az ortodox klérust igyekezett aktivizálni, határozottabb kiállásra bírni. Eközben ő maga is produkált „irodalmi alkotásokat”: mivel számtalan orgánum állt a redelkezésére, ezeknek az ún. „közéleti poémák”-nak a közlése nem jelentett gondot a számára. Bár mértékadó irodalomtörténeti értékelések nem készültek munkásságának ezen területéről, annyit mindenképpen elmondhatunk, hogy témáját a napi politikából merítő, politikai ellenfeleit vitriolosan kigúnyoló, a közéleti publicisztika és a vers határán álló alkotásokról volt szó, amelyek a kortársak (különösen a hasonló politikai beállítottságúak számára) tűnhettek szellemesnek. Megengedhető, hogy verseléstechnikailag ügyesek voltak, mégsincs nyomuk sem az orosz, sem az egyetemes irodalomtörténetben. Ennek oka a szorosan vett napi kötődés, amely az utókor számára már ismeretlen közeget, és értékelhetetlen humort tartalmazott. Mindazonáltal Puriskevics egyszerre volt a dumában hivatalos, a duma falain kívül pedig önkéntes cenzor, és politikai publicista. Közéleti tevékenységét érinti a pétervári dumába (városi tanácsba) történő beválasztása is, ami pedig kivételesen törvényes keretek között történt. A dolog pikantériája abban állt, hogy éppen annak a kerületnek — a Lityejnyijnek (Öntöde) a polgárai választották meg, amelyben nem sokkal korábban elítélte a bíróság Filoszovszkaja asszonynak, a női felsőoktatásért küzdő polgárjogi aktivistának megsértéséért, s Puriskevicsnek az összes befolyását és kapcsolatát latba kellett vetnie, hogy büntetését ne kelljen letöltenie. A pétervári dumában egyébként ugyanazt a tevékenységet folytatta helyi szinten amit az állami dumában országos méretekben, ennek részletezése egy külön helytörténeti tanulmány feladata lehetne. A hatalom társadalmi bázisának szélesítése, az önkényuralommal szemben álló erők megtörése szempontjából kulcsfontosságúnak tekintette az egyetemi ifjúság
