Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Bebesi György: A fasizmus előfutárai
Bebesi György • A fasizmus előfutárai 51 megnyerését, az egyetemi közhangulat megváltoztatását. Jól érzékelte, hogy az ellenzéki értelmiségi gondolkodás központjai az egyetemek, és ezek, akár csak 1905- ben, egy társadalmi válsághelyzet során hatalomellenes, forradalmi fellépés bázisaivá válhatnak. Aknamunkáját olyan intézményekben indította el, ahol a hallgatóság vegyes összetételű volt. Puriskevics a „szakácsok gyerekeit”31 kívánta megnyerni maga és mozgalma számára, jó okkal tételezve fel, hogy az üres zsebű, a hatalom felső köreihez törleszkedő, alacsony sorból származó hallgatók egy része korrumpálható, megnyerhető az „ügy”-nek. Ennek megvalósítási technikájaként olyan egyetemi társaságokat, klubokat alapított — különböző fekete pénzek átcsoportosításával — amelyek tagjai számára jövedelmet és különböző kiváltságokat biztosított. A klubokban különböző mondvacsinált állásokat hozott létre — (pl. elnök, pénztáros, titkár, stb.) az ezeket betöltő hallgatók jelentős jövedelemhez jutottak, s általuk kialakította a „diák-opricsnyikok” rendszerét, amelyeken keresztül egyrészt hatalmas mennyiségű piszkos pénzt tudott tisztára mosni, másrészről jelentős befolyást gyakorolt az egyetemi élet egészére. A „fehérgalléros” hallgatók privilégiumai közé tartozott többek között a fegyverviselés, s belőlük is megalakultak a feketeszázak helyi rohambrigádjai, az akadémista légiók. Ezek a diák-harci csoportok maguk is pogromokat hajtottak végre, illetve terrorizálták más meggyőződésű diáktársaikat és professzoraikat. Tetteik éppen úgy büntetlenül maradtak, mint a többi feketeszázas szervezeté, köztük az a különlegesen kirívó eset is, amikor egy odesszai pogrom során megölték Iglickij nevű diáktársukat.32 Puriskevics az egyetemen kívül is erősíteni kívánta a szélsőjobb befolyását, ennek érdekében vidéken „népművelő közösségeket” hozott létre, ezen kívül megkísérelte a tankönyvkiadás és a sajtó fölötti ellenőrzést is megszerezni, valamint ezek érdekében ösztönözte a dumát „hazafias törvények” megalkotására. A fentiekből nyilvánvalónak tűnik, hogy a „közéleti” Puriskevics teljeskörűen kontroll, és a szélsőjobb befolyása alá kívánta vonni az orosz társadalom minél szélesebb szeletét oly módon, hogy mind a helyi, mindpedig a központi hatalomban a cenzori ésamecénáúszerepváltogatásdvalfüggőségethozlétre, s egyúttal erőteljes pressziót is gyakorol az abszolutizmus látható intézményei, és láthatatlan pénzei segítségével a legfontosabb intézményekre és területekre. Ezekkel az eszközökkel és módszerekkel egyrészről ideológiai értelemben homogenizálni akarta az orosz társadalmat, másrészről természetesen az abszolutizmus bázisának minél nagyobb mértékben való kiszélesítését kívánta elérni, párhuzamosan az önkényuralom-ellenes erők bázisainak felszámolásával, befolyásuk gyengítésével. Inkább egy orosz nyelvészeti dolgozat, vagy egy mondagyűjtemény keretébe illenek azok a történetek, amelyek Puriskevicsről saját korában közszájon forogtak, nevét például beépítették az orosz káromkodások egyébként igen gazdag rendszerébe.33
