Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 1. szám - Bebesi György: A fasizmus előfutárai

Bebesi György • A fasizmus előfutárai

49

(vö. Rettegett Iván hasonló technikája a bojárokkal szemben) voltak azonban olyan feketeszázas vezérek, pl. Markov II., akik megfogalmazták a kiirtás (!) gondolatát is.23

Puriskevics egyik interjújában így nyilatkozott a fenti kérdésről, Schwietowsky, a lengyel Nemzeti Demokrata Párt tagja előtt: „sem ő maga, sem az »igazi orosz emberek« nem folytatnak háborút a zsidó nép ellen, és semmi kifogásuk nincs a »nyugodt zsidó« ellen, szándékuk mindössze az, hogy megszabaduljanak a »pimasz zsidóktól, a forradalmár zsidócskáktól”24

Bár pogromok korábban is voltak Oroszországban, pl. az 1881-1882-es nagy pogromhullám, vagy az 1903-as kisinyovi pogromok — ezek viszonylag ritka, elszigetelt jelenségek voltak, amelyeket mindig egy-egy konkrét ok váltott ki.25

A cár Vitte által kidolgozott 1905. október 17-i kiáltványának közzététele után azonban elszabadult a pokol, s a passzívan, avagy éppen aktívan asszisztáló karhatalom közreműködése mellett véres pogromsorozat kezdődik — Goméiban, Kisinyovban, Moszkvában és más városokban. Ezekben az akciókban már nemcsak holmi helyi spontaneitás figyelhető meg, a kegyetlen események szinte rituális forgatókönyv szerint zajlanak. Eltekintve egy-egy pogrom részletes leírásától (ez a téma egyébként is gazdag irodalommal rendelkezik) csupán arra érdemes felhívnunk a figyelmet, hogy itt már afeketeszázas harci druzsinák szervezett, és tudatos fellépése figyelhető meg.

Ezekre az akciókra a felhívás az esetek döntő többségében Pétervárról érkezett, vagy a feketeszázas sajtóban közzétett jellel, (üres háttér előtt nagy fekete kereszt), vagy direkt utasítással. Már a Harmadik Duma idején, a későbbiek során még érintendő — „akademista légiók” által elkövetett odesszai pogrom után Adzsemov a következőket közölte Sulginnal: Puriskevics Pétervárott megnyomta a gombot, és Odesszában megtörténtek az ismert események.26

A „pogromgomb-nyomogató” Puriskevics tehát egy országos hálózatú, irreguláris rohamosztagokból álló hadseregre tett szert. Saját adataik szerint a feketeszázas vezetők 1908 januárjában szervezeteik számát 3500-ra, tagságukat pedig 10 millió főre becsülték, nyilvánvalóan képtelen túlzással.27

„A NAGY MANIPULÁTOR”

Mindenestre a hálózat működtetése rengeteg pénzt igényelt, és a kortársak Puriskevicset a pénzszerzés nagymesterének tartották. 1905-1907 során rubelmilliók áramlottak át a kezén — (ne felejtsük el aranyrubelről van szó, egy korabeli USA dollár egyenlő két rubellel) amit kiválóan használt fel elvbarátai és a saját céljai érdekében.28 E pénzek forrásai különböző titkos alapok, rendőrségi „láthatalan pénzek”, nem hivatalos csatornák, különböző minisztériumok informális pénzalapjai, de talán a legérdekesebb, hogy alig burkolt formában finanszírozták a feketeszáza-