Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 1. szám - Bebesi György: A fasizmus előfutárai

Bebesi György • A fasizmus előfutárai

45

A feketeszázas osztagok értelmiségieket és diákokat vernek az utcákon, sztrájkolókat rohannak meg, ellenzéki szónokokba fojtják bele a szót — és tevékenységük legsúlyosabb oldala — véres zsidó és nemzetiségi pogromokat rendeznek vidéken. Puriskevics bírja az udvar nyílt, vagy némi konspirációval leplezett támogatását, kivívja — minden igazi orosz alattvaló vágyát — a cár elismerését is.9

Az önkényuralom államgépezete a karhatalom, a hivatalnoki kar és az Ohrana mellé, új, erős tömegbázist kapott a feketeszázak szervezeteiben pont akkor, amikor a „zubatovscsina” (rendőrszocializmus)10 bukása és a január 9-i események kivették a munkásság feletti ellenőrzést a kezéből.

A DUMA KÉPVISELŐJE

Puriskevics megteremtve a hathatós külső támaszt, „belülről” is védeni kívánta a cári abszolutizmust. Az Első Dumába ugyan még nem került be, a Másodikba azonban — szülőhelye, Besszarábia képviselőjeként — a kortársak számára is nyilvánvaló választási csalással sikerült beválasztatnia magát." Bekerülése után azonnal megszervezte a szélsőjobb frakciót, (érdekes módon kilencen közülük Moldáviából kerültek be a „2. Orosz Parlamentbe”). Közöttük voltak a kor nem kevésbé hírhedt jobboldali figurái — Kruseván és Krupenszkij is. A Puriskevics frakció kettős célt tűzött ki maga elé: diszkreditálni azt a testületet, amelynek bármi áron a képviselőjévé akarták választatni magukat, másrészről a Duma által nyújtott lehetőségeket jobboldali propagandára felhasználni. A Vecsernaja Zarja c. lapban Kruseván a következőképpen fejti ki álláspontjukat: „... úgy vélem, hogy a kadetek és a baloldaliak arra törekszenek, hogy két-három hónappal húzzák az időt... és közben forradalmasítani akarják az országot. Véleményem szerint az én feladatom az, hogy ebben őket megzavarjam. Ha már a dumának mindenképpen fel kell oszlania, akkor legyen minél előbb feloszlatva...”12

A szélsőjobb határozottan kiállt amellett, hogy Oroszországnak nincs, nem volt, és lehetőség szerint ne is legyen alkotmánya. Jogforrásnak egyedül az 1612-es Zemszkij Szabort ismerték el, de azt is csak mint nemesi tanácskozó testületet.13 Puriskevics egyénisége kiválóan megfelelt a Kruseván által megfogalmazott célnak. Állandó obstrukciós magatartása, hisztérikus kirohanásai, szüntelen közbekiabálásai, megjegyzései olyan légkört teremtettek, amelyben egy törvényalkotó testület nemigen tudott dolgozni. A rendreutasítására, vagy eltávolítására tett kísérletek sorra hatástalanok maradtak, mivel a „duma védelme” teóriája miatt a centrum kerülni kívánta a botránykeltést, vagy bármi olyasmit, ami az udvarnak alapot adott volna a „népharag dumájának” betiltására. A különlegesen irritáló személyiségű Puriskevicset, aki a fentiekkel pontosan tisztában volt, és azzal messzemenően vissza is élt — rendkívül nehéz volt elviselni. Már külső megjelenése is provokálón hatott: teljesen kopasz fejével furcsa kontrasztot alkotott hegyes, vörös kecskesza-