Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Bebesi György: A fasizmus előfutárai
44 Új Dunatáj 1997. március Naplójában vall társadalmi kötődéseiről. „Ha orosz regényíró lennék, hőseimet feltétlenül az orosz nemesség köréből választanám, mivel ebben a típusban van benne a művelt orosz ember képe...”5 Majd másutt így ír: „...az orosz családok hagyományaiban — higgyék el — minden benne van, ami eddig valójában jó és szép volt számunkra”.6 Puriskevics — bár maga nem született nemesnek — mindent megtett, hogy a hatalom köreihez közel kerüljön. A nagy lehetőséget az 1905-ös forradalom hozta el a számára, itt volt az alkalom, hogy a gyakorlatban valami kiemelkedőt tegyen a korlátlan egyeduralom védelméért. Észreveszi, hogy a forradalom ereje a városi és falusi tömegmozgalmakban van, és a cári karhatalom nem áll a helyzet magaslatán. Felismeri, hogy a népharaggal népharagot, tömeggel tömeget kell szembeállítani. A NÉPVEZÉR 1905 októberében — Dubrovin pétervári professzorral közösen létrehozza az „Orosz Nép Szövetségét” (ONSZ), az első igazi feketeszázas szervezetet, amelyet sokan a XX. sz. legelső protofasiszta alakulatának tartanak.7 Mint alacsony sorból a hatalom felső köreibe kerülő ember, jól ismeri a városi polgárság gondolkodásmódját, mint vidéki raznocsinyec a kormányzóságok életét, és mint belügyminisztériumi tisztségviselő a nemesség belső viszonyait is. Olyan értékeket keres, ami mögé tömöríteni tudja a társadalom legkülönfélébb erőit, ráadásul olyan módon, hogy ezáltal automatikusan csökkentse a forradalom potenciális tömegbázisát is. Ilyen értéknek tartja a nagyorosz nemzeti öntudatot, amit meggyőződése, hogy főként antiszemitizmussal, és általában véve idegengyűlölettel lehet táplálni. Felismeri a„szlavofdszentháromság"(önkénymalom, népiség, pravoszlávia) aktualitását, mint olyan eszményét, amely mögé válságos időszakban felsorakoztathatok a tömegek. Furcsa módon ellensége a bürokráciának, amelyből maga is származik, amelyhez azonban apjának és saját magának is súlyos kudarcai tapadtak, ugyanakkor ennek a bürokráciának a vállán kapaszkodott fel a magasabb pétervári hivatalokig.8 Értelmiségellenes, mert úgy látja, hogy az értelmiség többsége a cári rendszer ellenfele, éppen ezért a későbbiekben nagy súlyt helyez arra, hogy az egyetemisták és a professzori kar körében erősítse a monarchia bázisát. Népisége szociális jótékonykodást és naiv agrárprogramot takar. Puriskevics nem eszmeileg hoz újat, hanem a szerinte bevált régi értékek védelméhez keres új eszközöket. Ezt az eszközt találja meg a később feketeszázaknak elnevezett szervezetekben, amelyek első, és a későbbiek során is legjelentősebb csoportját — mint utaltunk rá — ő alapítja meg. Puriskevics rohamosztagai az éhezés, a háborús vereség, a nyomor az elnyomás okozta spontán népi dühöt azok ellen fordítják, akik éppen e lehetetlen helyzet megoldásáért küzdenek.
