Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 1. szám - Szabó József: Tájszavak és bodrogközi hagyományok

38

Ú; Dunatáj 1997. március

Jánost is, a pákászt, a mocsarak és lápok tudós vénjét. Mert János bácsi a halak néma szavát úgy olvasta, mint a vízfolyás, tudott a vízimadarak rejtélyes nyelvén, nem volt előtte titok a mocsárvilág egyetlen apró rezzenése sem. Egy szó mint száz, a lápok koronázatlan királya volt” (20).

Egy-két monda pedig a magyar történelem jeles képviselőinek nemes tetteit villantja föl. A Mátyás király Királyhelmecen című mondában az igazságos Mátyás cselekedetei idéződnek föl, a Tokaj megvétele c. történetben pedig Bocskai Istvánéi. Kossuth egyik tettét pl. a következőképpen őrizte meg a néphagyomány: „Kossuth nevét akkoriban már sokan ismerték a falumban is, hiszen a kőhajításnyira fekvő Monokon született, és sátoraljahelyi diákoskodása, de még inkább fiskáliskodása idején igencsak magára vonta a keleti végek figyelmét. Nem tűrhette az ostoba, haszontalan maradiságot, mindig az elsők között volt, ha a haladást kellett szolgálni. Egyik tettét pedig különösen sűrűn emlegették a Bodrogközben. Úgy történt, hogy Sátoraljahelyen gyakran pusztított a tűz, s nem ment ritkaságszámba, hogy a fél város a lángok martalékává lett. A helybeliek azonban ahelyett, hogy a tüzet oltották volna, inkább a városháza előtti Szent Flórián-szoborhoz imádkoztak, abban reménykedve, hogy egyedül ő vet majd véget a vésznek. Kossuth Lajos ezt nem nézhette tétlenül, rövid időn belül több száz főből álló tűzoltóságot szervezett, követendő példát mutatva ezzel egész Zemplén vármegye népének...” (77).

Korántsem meglepő, hogy a tartalmában, történeteiben régi korokra visszanyúló kiadvány archaikus tájszavakat is tartalmaz. Ezeknek kisebb hányada alaki és jelentésbeli tájszó, nagyobbik része pedig valódi tájszó. A kötetben előforduló tájnyelvi lexémák (betűrendben) a következők: bögöly „a ló, szarvasmarha vérét szívó légyfajta” (74), bütykös „»főleg pálinka tartására használt« szűk szájú, lapos cserépedény” (79), dagonya „sáros, vizes hely, pocsolya” (95), dísztök „körte formájú tökfajta” (74), elbitangol „idegenbe téved, elkóborol »jószág«” (74),felhömbörget „felhengerget, felgörget »hordót«” (24), hasznosfű „varázserejű fűfajta” (73), hidlás „istállóban levő, üreges deszkapadló, ahol a trágyalé összegyűlik” (113), járóláp „fűvel, vízinövényekkel benőtt mocsaras terület, melyet a szél időnként helyéről elmozdít, tovaúsztat, s melyet vándorlápnak is neveztek” (41), kígyókéi „varázserejű, gyógyításra is használható kő, amely tulajdonosát láthatatlanná teszi” (84), kurta „rövid” (74), lápkút „lápos területen levő, kerek alakú nyílás, melyet halászásra, csíkászásra használtak” (101), mézharmat „Szent György-napi varázserejű harmat” (74), ál „istálló” (112), pákász „a rétségben, lápos vidékeken élő, halászattal, madarászattal foglalkozó személy” (20), sürvedet „alkonyat, sötétedés” (79), szegelet „szeglet, zug” (7), téblábol „ide-oda topog, céltalanul ide-oda járkál” (112), tengeri „kukorica” (7), tengerihántás „kukoricafosztás” (62), tollfosztó „egy-egy háznál tartott összejövetel, amelyen tollat fosztottak” (66), üzgérel „kerget, űz” (76) és vadruca „vadkacsa” (39).