Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Szabó József: Tájszavak és bodrogközi hagyományok
Szabó József • Tájszavak és bodrogközi hagyományok 39 Az itt fölsorolt tájszók hangalakjuk, jelentésük és földrajzi (bodrogközi) előfordulásuk révén értékes adalékul szolgálnak a nyelvészeti (főképpen dialektológiai, nyelvtörténet és etimológiai) szempontú vizsgálódások számára. így például a pákász szó bodrogközi megléte és az a jelentése, amelyet Var János lukai pdkdsz jellemzésére már idéztem A mocsár c. regéből, figyelemre méltó, újabb kiegészítést jelent Nyíri Antalnak a pdkdsz szó eredetéről írott kitűnő tanulmányához (vö. Néprajz és Nyelvtudomány II, 33-42). — A járóláp és a vándorláp szóösszetétel pedig Mészöly Gedeonnak a láp eredetével kapcsolatos fejtegetéséhez (vö. A láp szó eredete és rokonsága. In: Szegedi Füzetek III, 87-143) nyújt hasznos adatot, szerinte ugyanis a láp főnév „a lábbal földön vagy vízen jár, lábbal úszik” jelentésű láb~lább igével való összefüggése következtében azonos a láb testrésznévvel. Véleményét a következőképpen összegezte: „A láp~láb szó azonos a láb testrésznévvel — de csak a láb>lább ige révén. Két, egymástól a fejlődés során időben messze lévő nyelvtörténeti kornak emléke egyfelől a láb testrésznévnek igei szerepe „a lábbal földön vagy vízen jár, lábbal úszik, általában úszik” jelentésű láb>lább igében, másfelől ennek az igének névszóul alkalmazása az „úszó sziget” és „tutaj” jelentésű láb~>láp főnévben akkor, mikor már az „úszik” jelentésű láb ige nem keltette föl egyszersmind a testrész láb képzetét, úgyhogy a láV>lább igét már tárgyakra is alkalmazhatták. A finnugor vagy talán uráli nyelvegységnek kezdetleges műveltségű korából, a tárgy és cselekvés nyelvalaki azonosságának korából való maradvány: láb testrésznevünknek az a jelentése, hogy: „jár, gázol, úszik” — ebből az „úszik” jelentésű láb igéből pedig már a rokon nyelvektől való elválás után, a magyar nyelv külön fejlődésében lett a rétségi élet „úszó sziget” és „tutaj” jelentésű láb—láp-ja”{ i.m. 125-6). A járóláp (vagy más szóval vándorláp) keletkezéséről és a Bodrogközben használt jelentéséről, amely egyébként jól alátámasztja Mészöly szómagyarázatát, A kikosarazott király c. mondában találunk érdekes leírást. Az erdő- és a tókirály harcáról szóló történet kapcsán ugyanis arról is olvashatunk, hogy „hogyan keletkezett a rege szerint a Bodrogközben a vándorláp vagy más szóval járóláp. Mert a múlt századok tanúsága szerint volt egy ilyen vándorláp a szigeten, amely csodás módon hol itt, hol ott bukkant fel utazó madaraival, dúsan sarjadó, kövér fűvű legelőjével, titokzatosan suttogó nádasával. így aztán folyton másutt adott helyet a legelésző gulyának, már amennyit elbírt a hátán a szolgaszigeteknek ez a szabad testvére. Olyan fura eseteket is számon tart az emlékezet, hogy a járóláp embereket, a rajta éppen szénát gyűjtő kaszásokat vitt el akaratuk ellenére az egyik falu határából a harmadik, negyedik, ötödik falu határába: váratlanul feltámadt a szél, s a lápon tüsténkedő kaszásoknak nem lévén idejük elhagyni az úszó szigetet, kénytelen-kelletlen részt vettek a különös hajókázásban, arra kellett utazniuk, amerre a szél sodorta a vándorlápot. Ahol pedig fölbukkant ez a hajdan szabaddá vált sziget, ott esténként, sokszor még éjszaka is kicsalogatta egy titokzatos hang az embereket a kerek hold alá.
