Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - KRITIKA - Szilágyi Zsófia: Nagybetű, élet, irodalom

dat ezeknek a műveknek. A kései költészet ugyanis már a hetvenes évek végétől az érdeklődés középpontjában áll. A Németh G. Béla széles körben elterjedt terminológiájával megjelölt - létösszegző önmegszólító versek, s újabban az utolsó év Isten-versei szolgálnak leggyakrabban az értelmezésekhez kiinduló pontként, illetve ezen művek reprezentálják - bizonyos olvasat szerint - a kései József Attilát. A Flóra-versek felszíne alatt lapuló hallgatag mélységet talán a tapintat sem bolygatta, a történet élő szereplői iránti tisztelet. Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra azonban már 1987- ben közzétette - (pontosabban: széles körben is hozzáférhetővé vált, a korábban csak szűk „beavatott” rétegnek szánt visszaemlékezés) - kapcsolatuk történetét, publikálva néhány ismeretlen levelet is. A másik érintett, Illyés Gyula naplójegyzetei vallanak a József Attilához fűződő bonyolult kapcsolatukról, barátságról, viszályról, s (talán) az utolsó hetek megbékéléséről. Kettőjük - bizonyos részleteiben máig ismeretlen, illetve feltáratlan - kapcsolata valóban a görög sorstragédiák fótumára emlékeztet, hisz nemcsak a két háború közti magyar irodalmat végletesen (és úgy tűnik véglegesen) megosztó un. népi-urbánus ellentét állította szembe az új nemzedék két legnagyobb tehetségű alkotóját, hanem egy földi erő, a „nő” is. A történet harmadik szereplője, József Attila a Flóra-versekben mondja el kapcsolatuk lényegét, a szerelem történetét. Megfellebbezhetetlenül, a személyes kitárulkozás tisztaságával és önfeladásával, illetve a művek esztétikai rendjével. Minden más értelmezés csak filológiai adat, forrásfeltáró magyarázat. A kirajzolódó történetet a balatonszárszói tehervonat 1937. december 3-án véglegesítette, és egy meghatározott olvasat számára hitelesítette.

II. „1937. február 20-án ismertem meg József Attilát, személyesen. (...) Egész megjelenésében már az első rápillantásra is érezhető volt valami megkapó, egyéni, eredeti. (Rokonszenvet ébresztő?) Engem első látásra, külsőre, ösztönösen a magas, erős, medveszerű férfiak vonzottak. Ő éppen nem volt az. Oly sokan leírták már középmagas, nyurga, egyenes tartású termetét, az erősebben lejtő vállat, hosszú nyakát, a kidomborodó ádámcsutkával. Boltozatos, egyenletesen domború, magas homloka volt, fölötte dús, egy kicsit göndörén, mereven álló gesztenyeszín haja, szépen metszett álla, közepén egy kis gödörrel. A szeme megindító: nagy dióbarna és diómetszésű, tűnődő, révedező, egy kicsit nyugtalan tekintettel. Két

4