Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - KRITIKA - Szilágyi Zsófia: Nagybetű, élet, irodalom

Különös,

Különös nyár-éjszaka volt.

Tudtuk, hogy az ember esendő S nagyon adós a szeretettel:

Hiába, mégis furcsa volt Fordulása élt s volt világnak.

Csúfolódóbb sohse volt a Hold:

Sohse volt még kisebb az ember,

Mint azon az éjszaka volt:

Különös,

Különös nyár-éjszaka volt.

Az iszonyuság a lelkekre Kaján örömmel ráhajolt,

Minden emberbe beköltözött Minden ősének titkos sorsa,

Véres, szörnyű lakodalomba Részegen indult a Gondolat,

Az Ember büszke legénye,

Ki, íme, senki béna volt:

Különös,

Különös nyár-éjszaka volt.

Azt hittem, akkor azt hittem,

Valamely elhanyagolt Isten Életre kap s halálba visz S, íme, mindmostanig itt élek Akként, amaz éjszaka kivé tett S Isten-várón emlékezem Egy világot elsülyesztő Rettenetes éjszakára:

Különös,

Különös nyár-éjszaka volt.

Három évig nem jelent meg Adynak könyve, de akkor is vagy három kötetre valót írt. Az újak kiadását anyagilag is támogató Hatvány Lajos azonban - ilyen hoszszú és kényszerű hallgatás után - „abszolút, föltétien sikert” akart. Sok vita közepette végül is ő állította össze A halottak élén (1918) című kötetet. Az irodalomtörténet úgy tartja, Ady ezzel megkoronázta költészetét. Eme verseskönyv első - Ember az embertelenségben - ciklusának első verse: az Emlékezés egy nyár-éjszakára. Gyönyörű háborúellenes megnyilatkozás.

A szülőfalu egyébként nyugtató körülményei közt, Érmindszenten érte a költőt a félelmetes hír: kitört a világháború. Pontosabban csak arról érkezett híradás,

12