Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - KRITIKA - Medgyes Tamás: Márton László igaz története

62

Új Dunatáj 1997. december

Ez felveti a szöveg forrásainak kérdését is, vagyis, hogy melyek azok a textusok, melyek olvasása Jacob Wunschwitz Igaz Történetét adhatja. A regényben többször történik utalás ilyen forrásokra, és a beszélő ezzel a tudós munka kívánalmainak látszik eleget tenni, gyakorlatilag azonban ezek az utalások (a Jegyzet kivételével) sem számban, sem formában nem felelnek meg a tudományos munkában elvárható követelményeknek, éppen ezért lehet érdekes kérdés, vajon mi a beszélő szándéka velük.

Visszatérve a narráció jellegzetességeire, a regény ránézésre is egyik legszembetűnőbb sajátossága a T/l narrátor igen erős jelenléte, ami annyira meghatározó, hogy minden párbeszédet, megszólalást az ő függő idézetében olvashatunk. A párbeszédeket így nem gondolatjelek vezetik be, és a „mondta x”, - „kérdezte y” stb. fordulatok is relatíve ritkák. Ahogy az események, úgy a párbeszédek is narráltak és sűrítettek:

Na már most. Van-e róla tudomása Wunschwitznak(nem hivatalosan kérdezik ők ezt, hanem csak úgy barátilag), hogy kik laktak abban a házban, amelyet most el akar ajándékozni, mielőtt ő november elején beköltözött volnál Aha; szóval Hans Wahl idős szülei. Más nem ? Ebből az derül ki, hogy Wunschwitz nem ismeri közelebbről Hans Wahl családi körülményeit, mert nem kell ám rögtön elhinni mindent, amit az emberek összehordanak! Biztos, hogy Wunschwitz nem akarja visszavenni a Kutya utcai házát? Kár.[...J Mennyit érhetnek Hans Wahl Wunschwitznál hátrahagyott és, mint hallottuk, lepecsételt ingóságai, csak úgy körülbelül? Megiszunk egy pohár jó bort? Még hogy nem fogy a gubeni bor! (124)

Ez a rész a narráció egy másik jellegzetességére is rámutat, mégpedig a T/l többszörös jelölőfunkciójára és terheltségére. Ez a jelölő ugyanis egyrészt és elsősorban a narrátor számára van fönntartva, de a párbeszédes részekben jelölheti a városi elöljáróságot, annak egyik vagy másik tagját, a polgárságot stb. Mivel a váltások nem egyszer jelöletlenek, és a narrátor ezekben a részekben saját magára nem mindig utal, a megértés nagy energiát igényelhet:

A többi polgár pedig, akik a kérvényhársfánál csoportosulnak, a városi malmoktól százötven-kétszáz lépésnyire, ahol jelenleg, négy évszázaddal később a Piastowska utcafog húzódni, és egy varrógépjavító műhely lesz található, a többi polgár egymás szavába vágva, összevissza beszél, és mindegyikük tudni véli az igazságnak legalább egy mozzanatát. Mert a teljes igazság Prágában kapható meg őfelségétől a császártól, és most kell megtudnunk, pedig már korábban is gondolhattuk volna, hogy Wunschwitz ebből a célból utazott oda. (161) (Kiemelések tőlem)