Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - Tamás Attila: József Attila legszebb sorai

46 Űj DuNATÁJ 1997. DECEMBER kövek, hanem szigorúan önmaguk számára őrzik értéküket. Nem törekszenek má­sok tetszésének könnyű elnyerésére, elfödik törvényeiket a felületen elsikló pillan­tások elől. A primitív ember tisztelettel nézi a titkaihoz könnyű hozzáférést nem engedő követ, kész benne akár az önazonosság megtestesülését is meglátni. Az áramló-csobogó víz mellett a moccanatlan, zárt szilárdság is ősképek sugalló erőit hordozza ebben az életműben. Helyét keresvén a Kozmoszban az ember néha ma­ga vállalkozik roppant kövek vonatkozási rendszerré építésére - Stonehenge és Camac adják ennek legmonumentálisabb példáit - létezhet azonban a dolgoknak „saját” helyük is. Esetleg olyan, amelyet „az aláomló évek, évadok, (rétegek, szintek és tagok) óriási nyomása” szilárdított meg: működésüket már nem látjuk, de azért még bennük érezhetjük. Lehetséges jelentésükre kivételes alkalmak hívhatják föl a figyelmünket, éberségre késztetésükkel. Ilyen az is, ha Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka. Csomagodat ne bontsd ki, ha véginségre jutsz. Azért véredet ontsd ki, amiért sírni tudsz. Igaz: idéztem már, egy ízben röviden elemeztem is ezeket a sorokat, az őket kö­vetőkkel való kapcsolatukban. Mégis nehezemre esnék teljesen kihagyni őket eb­ből a felsorolásból. Az idők próbáin felbontás nélkül átvitt, valamit őrző csomag végső tartalékához nyúlás helyett a „véginség” helyzetében sem panaszolkodásra készülni, a célvesztettség lemondó gesztusait juttatva érvényre. Inkább dallamokat dúdolni („dúdolom halk leltáromat”). „Bontsd-ontsd”: a csöndességen belül mé­lyen zendül a rím, ellentétet is sűrítve párhuzamszerkezetében. Mind a két cselek­vésnek az iránya valaminek a megszüntetése felé visz, de míg az egyik valamilyen ér­téknek a végső felszámolását adná egyedüli eredményül, addig a másik szinte pazarló bőkezűséggel kész éppenséggel adni valamit egy fölismerni vélt nagyobb érték oltá­rán. Topogásod muzsikás romlás, falam ellened örök omlás, düledék-árnyán ringatózom, leheletedbe burkolózom.

Next

/
Thumbnails
Contents