Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - Széles Klára: József Attila - bennem "...hull, mint a kő"

34

Új Dunatáj 1997. december

túl-lenni. (S ez a „túl”, miben különbözik-e az «^-áradáson, a ri-adáson?). De hiszen arról szól a költő: „túl, űrök, szivek mélyein”?!Hogyan? A sziveknek, igen, van mélyt. De, és - az „űrök”-ti Az „űr” szó maga mélyre utaló, - mégis, mindeddig a csillagvilágok magasságával, az egekkel, az emberen túli végtelennel érintkezett! Itt, - akár a „zúgóegekfenekén” lapulás képénél - a kettő mintegy szimbiózist alkot. Akár a

„tengerekben”----------és „egekben” élés

avagy „zúgó egek fenekén lapulás „az űrök,”

„szivek” mélyein túl

sajátos, József Attila-i közegbe kerülünk. Mondhatnánk: a „ráadás”, az „áradás”-szerűség relitivitásába. Ez a „mélység”, s ez a „magasság”, - szintén, akár egy tükörszimmetria. -„Miként a tiszta űrben a világok, lebeg keringve bennem a hiányod”-találhatjuk egy töredékben, 1937 első feléből, feltehetően az adott Flóra-vers közeléből. Ez a fölöttünk, egeinkben rejlő „túl”, akár a bennünk, mélyeinkben lakozó „túl” - találkozik. Ahogy az tengerek és egek, - halak és istenek, - a felső és alsó, magas és mély világ találkozik a közös ismeretlenségben, a „meleg”, vagy „hideg” homályban, hangtalanságban, - hirtelen természetszerűen felzendülő hangban.

A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve lassúdad harangkondulás.

És mintha a szív örökről-örökre

állna s valami más,

talán a táj lüktetne, nem az elmúlás.

Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc volna harang

s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.

S a szív a hang.

(Téli éjszaka)

Az űri világ, - az egek magassága nemcsak találkozik a földi súlyossággal, hanem a kettő együtt hozza ezt a hangtalanságból fakadó hangot „lassúdad harangkondulás”-!, amely éppúgy valóságos élmény, mint ahogy hasonlat. Ám hasonlat - belső költői átéltségében - mivoltában maguk a költői sorok is harangkondulásként zengnek. Nem csupán hangzásukban, ritmikájukban, hanem - a jóval tágasabb - szemantikai: jelentéstani, végtelenbe-asszociálódó mezőikben. A „tengerek” : mélységek - és „egek” űrök, mint mélységek, - s az ember benseje, mint mind