Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - Móser Zoltán: József Attila: Klárisok

József Attila legszebb sorai

21

lan, némul a hangos: látszik a folyó, s látszik a néma lombok hullása. Hogy ebben valóban benne van a búcsú - amiről tudjuk, hogy be is következett -, annak érzékeltetésre Radnóti naplójából, az Ikrek havából idézek néhány sort: „Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja a helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér.

S halott-e már a perdülő szirom,

ha hullni kezd?

vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?”

De hadd térjek vissza a második részhez, amely vizuálisan is éppen az ellentéte az első két strófának. Ugyanakkor már előre fel kell hívnom a figyelmet, hogy itt pedig a 4. strófa pont az ellentéte a 3. strófának. De ennyi ellentét mellett kell valaminek lennie, ami az egészet, s a két részt összeköti, mint a gyöngyfüzért a lánc? Ez a kettősség: hol rejtve jelentkezik, mint a két részből álló vers szerkesztésében, vagy a 3. és 4. strófa ellenkező jelentésben, hogy az ismétlések által, hol, mint a szoknyás láb, a párossága révén eleve adott. (Már ebből is látszik, hogy itt igazi mesterműről van szó.) De hadd térjek rá az említett második részre, ahol található a vers általam legfontosabbnak ítélt két sora: a szoknyás lábak mozgása, és harangnyelvek kongása. Az első vizualitása révén, és megkettőzöttsége által is az, a másik a már említett némaságot, mozdulatlanságot felkavaró hanghatásával vonzza oda a fegyelmet. Mindez azzal a finom stiláris eszközzel éri el, amit ellentétes gondolatpárhuzamnzk mondunk. Ezt pedig, a népköltészetből jól ismert, költői fogásnak, sajátságnak is mondhatunk. A népballadák kapcsán írja a kolozsvári Faragó József, hogy az „Európa-szerte jellemző úgynevezett strófaismétlő balladában (szerkezetben) elejétől végig ugyanaz a versszak (versszakcsoport) ismétlődik oly módon, hogy egy-egy szó vagy sor (tehát egy-egy szereplő vagy mozzanat) cseréje révén fejlődik és bontakozik ki a cselekmény.” Ilyen típusú balladákat is felsorol: A szeretet próbája, A hűség próbája, Kétféle menyasszony, A gazdag feleség, A rossz feleség, Ifjú János.

Ilyen a Klánsok második része is. De nem áll egyedüljózsef Attila költészetében ez a fajta szerkesztémód. Többet is tudunk idézni az ilyen jellegű versei közül. Én ide sorolom a mindenki által jól ismert Két hexameter. „Mért legyek én tisztességes!Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgy is. ” Két állítás, az egyikben látszólag csak egy tagadószóval van több. Ezzel, ennek révén hihetetlen magas etikai mércét állít elénk a vers, s maga elé a költő. Takács Zsuzsa, a két állítás közt feszülő erkölcsi döntés súlyáról szólván egyik írásában fel is teszi a kérdést: vajon József Attila e két sorában „nem az erkölcsi jónak feltételezi-e a halált, ha egyszer annak tudatában az emberélet erkölcsi minősége változik meg?”