Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 4. szám - Beney Zsuzsa: József Attila legszebb sorai

József Attila legszebb sorai 5 Beney Zsuzsa ...de észre egyikük sem veszi púpomat, mit úgy hordok, mint őrült anya magzatát, amellyel némaságot szül - azt hiszi ő - vagy ősi, tiszta űrt. Vajon miért választottam éppen ezeket a sorokat? Nem a csengésükért, nem azért, mintha ezek járnának vissza újra meg újra, életem jó és rossz eseményeit kí­sérni vagy kommentálni. Nem mondhatom, hogy ezeket tartom József Attila leg­szebb sorainak, sőt, költészete legjellemzőbbjeinek sem. Kivételesen nem közvet­len poétikai értékük ragadott meg, hanem az ebben másodlagosan megnyilvánuló, megrázóan drámai tragikum, mely mintegy bevilágítja, láthatóvá teszi költészete egészének tragikumát - rámutat azokra a tényezőkre, melyek e tragikum kilátásta­­lanságát létrehozzák, s ezt azon a különös módon teszi, hogy hozzá, költészetében egészen kivételes módon, egy másik költő stílusát, megfogalmazási módját kéri se­gítségül. A költemény sajátsága: ajózsef Attila verseiben oly ritkán vizsgált drámai erő, a vers saját „héjában”, idejében bekövetkező tragikus feszültség, a játék, és vele az én szerepbe-bujtatása. Mindez éppen e költő, Füst Milán hatásával, e hatás átvé­teléből fakadó látszólagos elengedettségből következik. Vajon mi okozza azt, hogy itt, ekkor, megfigyeléseim szerint egyedül itt, és csak ekkor veszi át Füst képeit, aki valószínűleg ebben az egyetlen versben mutatja meg József Attilára tett hatását. Ffolott Füst Milán hosszabb-rövidebb ideig szinte mindenkire hatott József Attila nemzedékéből, s nem tudjuk, min csodálkozzunk inkább: ez egyetlen vers befo­lyásoltságán-e, vagy azon, hogy ez a hatás egyes-egyedül ebben a versben érvénye­sült? De mind a hatás, melyben mégis a saját költészetére oly jellemző motívumo­kat fogalmaz meg, s talán erősebben, sűrűbben és markánsabban is a szokásosnál, mind az, ahogyan e hatás alól mindezidáig, s ezek után is szabad maradt, sokat elá­rul József Attila poétikai magatartásáról ebben az időben, a harmincas évek elején. De ha nem éppen erre kérnek, ezt a dolgozatot semmiképpen sem írtam volna kiragadott verssorokról, még ezekről az oly különösekről, szokatlanokról és mégis olyannyira karakterisztikusokról sem. Egészen más feladat ez, mint versekről írni: még ajózsef Attiláénál kevésbé tökéletes kompozíciók is, ha igazi versek, teljessé­gükben képviselik azt az egészet, ami a költészet műfaji, esztétikai jellegzetessége. Az igazi vers nem feltétlenül születik meg egyszerre - mégis, szinte mindig az idő pillanatszerűségének csepp-alakját viseli, jól meghatározott kezdete és vége mindig egymásba kapcsolódik. Egyszerre tűnik gömbnek és vonalnak: gondolatmenete

Next

/
Thumbnails
Contents