Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - SZEMLE,KRITIKA
Szemle 89 kerültem, még álmomban is - mondtam. - Tündérekkel viszont találkoztam. Ök megillatosítják a fokhagymát, mert tiszták és szépek. / — Rézi? / — O a legszebb közöttük.” Gallai beszédének „szépségét”, úgy tűnik, jelentős részben éppen metaforikussága hordozza, s teszi különösen hatékony eszközzé a nők elcsábításában - nem véletlen, hogy feleségével, Rézivei szemben ebben a regényben már nem él ezzel a képszerű beszédmóddal. Gallai elkülönülését a regény férfiszereplőitől csak megerősíti beszédének „szépsége”: nem pusztán „semmittevő” természete miatt válik ki közülük, de metaforikus megnyilatkozásait is értetlenül, idegenkedve fogadják. Török Ádám a következőképpen zárja le Gallai és Rusznyák Maris előbb idézett párbeszédét: „Elég volt már ebből az ostoba ugatérozásból”. Az alábbi részlet felidézésével pedig még jobban megvilágítható Gallai és Török Ádám beszédmódjának (és ebből adódóan talán egyben világlátásának) különbsége: „(Gallai:) — Miért lőtted le azt a szegény vadgalambot? / — A vadgalambok haszontalan madarak. Kieszik a magokat a veteményeskertből, telezabálják a begyüket, aztán szerelmesen búgnak. / — Szép, szelíd madarak. / — Haszontalan, ingyenélő madarak. És már kora reggel kiverik a szememből az álmot szerelmi bánataikkal. / — Vagy örömükkel. / — Mindegy. Kiverik az álmot a szememből.” Míg Török Adám szavai elsősorban (bár sejthetően nem kizárólagosan) valóban a kertben kárt okozó gerlékre vonatkoznak, addig Gallai kijelentései mögött a vadgalambok és önmaga ill. Paulina azonosítása rejtőzik - az összekapcsolás alapja nemcsak a szerelem lehet, de a galambok által megevett magok is: amikor Gallai először látogat el Paulináékhoz, együtt vadmeggyet esznek egy pléhtányérból, s a férj „a magokat a földre köpdösi.” A Török Adám szavaiban a vadgalambokhoz kötődő két attribútum, a „mag” és a szerelem Gallai számára visszautal arra a „vadmeggyes” jelenetre, amely voltaképpen egy sajátos, Paulina férjének jelenlétében lezajló, csak szavakban, az őzekről és a szarvasokról folytatott párbeszédben realizálódó szerelmi együttlét. Imris Tamás, Paulina férje számára a „képes” beszédmód teljesen idegen, szinte érthetetlen - szimbolikusnak tekinthető, hogy éppen a beszéde tekintetében szenved súlyos defektust, hiszen dadog, s pontosan a „pé betűnél akadozik a nyelve”, vagyis éppen feleségének nevét nem tudja kimondani, ahogy ezt az asszony maga megállapítja. Imris Tamás és Török Ádám viszonya Gallai beszédmódjához természetesen nem azonosítható: míg Imris egyértelműen elutasítja ezt a „szép beszédet” és belekapcsolódni sem akar az effajta kommunikációba, addig Török Ádám sejthetőleg Gallai és Paulina szerelmi viszonyáról való véleményét is megfogalmazza a galambokról beszélgetve. Ez utóbbira a következő, az idézett párbeszédet megelőző részlet enged következtetni: Betértem az Imris-tanyára. Ott pihentem egy kicsit. / Török Ádám a fejét csóválta. / — Dadogó Tamás otthon volt? / — Itt az aratás ideje. Minden valamirevaló férfi a búzát kaszálja. / — Aztán majd csodálkoznak, ha
