Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - SZEMLE,KRITIKA
Szemle 85 dalmi klikkbe tartozni. Csöndben dolgozhat saját magán, s ha nem hal éhen, előbb-utóbb sikerül megírnia, amivel magának tartozik. A szelíd eltökéltség emberét megkezdett belső útján az is tovább erősítette, ami a külső szemlélő számára már-már elviselhetetlen, tragikus sorsfordulat: a költő majdnem teljesen elveszítette látását. „Mivel nem tekinthetek szét a külvilágban, önmagámban nyitottam teret” - mondja tárgyilagosan, önsajnálat nélkül. Aki megvakul, annak csakugyan nem marad más lehetősége, mint hogy belső látását próbálja tökéletesíteni. így válhat a halmozottan hátrányos helyzet erénnyé a költészetben. Természetesen sok időnek, tapasztalatnak, szenvedésnek kellett megtörténnie Bayer Bélával, amíg némasága a megfelelő szavakba öltözött. Míves, finom, rendszerint dalszerű formákba. Éretten, telten, árnyaltan szólal meg ez a hang, disszonáns elem ritkán kerül a versekbe. Nemcsak megszólal, meg is szólít. Hitelesnek érezzük, amikor apját, anyját, gyermekeit idézi meg, gyötrelmesen gyönyörű szerelméről vall, bensőséges természetélményébe avat be vagy a mediterráneum ember- és életszeretetéhez, a görög antikvitáshoz, Görögországhoz való mély vonzódását osztja meg velünk. Ha esztétikai-erkölcsi viszonyítási pontjait vizsgáljuk, a görög mitológián kívül elsőként a Bibliát kell megneveznünk. Jób jogán is ír verset, de szorosabban kötődik az Újszövetséghez. A harminc ezüstpénz, Krisztus áldozata, Júdás árulása, a Golgota, a stációk többször megjelennek, még a szerelmesek is egymás keresztjére vannak feszítve. Ha már szerelemről esik szó, ne hagyjuk említetlenül a Viola da gamba című verset. A szerelmi együttlét szenvedélyesen forró, mégis kifinomultan visszafogott ábrázolása akármelyik magas színvonalú erotikus vers-antológiában megállná a helyét. De nyomozzuk tovább az irodalmi előképeket, párhuzamokat, kapcsolódásokat! Van itt tiszteletadás Apáczai Csere Jánosnak, ajánlás Fodor Andrásnak, Csányi Lászlónak. A Státusban Babits-allúzió, a Számvetésben Ratkó-rájátszás jelenik meg. Akinek szellemalakja, közvetlen és közvetett hatása legerősebben sejlik fel Bayer Béla verseiben - bravúrosan alliteráló négysorost is ír róla - az József Attila. Mire a kötet végére érünk, kirajzolódik az a szellemi csillagtérkép (haza a magasban - mondta róla Illyés), amelynek messzevilágító fénypontjaira Bayer Béla épp olyan tisztelettel néz fel, mint mi magunk. Megnyugtató, hogy vele együtt lehetünk e jó társaságban. Azt kívánjuk neki, ha lehet, eztán is álljon „bizton a semmi szélén / Isten ölében”.
