Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - SZEMLE,KRITIKA
Szemle 83 név fonetikai adottságait használja fel ehhez. És hogy a Hegel szó a kiejtésben egybeesik az agle (sas) francia szóéval, az nemcsak egy filozófus találékonyságának köszönhető, hanem elsősorban annak, hogy a nyelv éppen ilyen, hogy ebben a nyelvben ez a két szó homonim (miközben az írásképben megőrzik heteronimiájukat) - és ez nem más, mint ennek a nyelvnek a találékonysága. A fordítók nagyon jól ismerik ezt a jelenséget, pl. ha egy idegen nyelvű vers kulcsszava rövid, és a magyar jelentése háromszor olyan hosszú, akkor a vers gyakorlatilag lefordíthatatlanná válik. Bizonyos nyelvek bizonyos szavakat illetőleg viszont szerencsésen egybeesnek, akár még hangzásukban is, és ez az adott nyelveknek a fordítandó szövegben megvalósult testvéri kapcsolatát deklarálja. A vers tere pedig meglehetősen szűk, így az ilyen típusú egybeesések életmentésként jöhetnek közbe. A neveket felvonultató versek esetén a neveknek és más szavaknak az egybecsengése, rímeltethetősége az adott nyelv képességét jelenti arra, hogy a nominális, ineffábilis (tehát nyelven kívüli) referenciájú szavakat a szemiotikái mezőbe bekapcsolja. Jack Cole-dalok esetén a nevekben egy idegen nyelvnek a hangzása, az angol fonetika nyilvánul meg, amelynek a magyar szövegbe való harmonikus, konszonáns beépítése a két nyelv eidetikus összekapcsolását hajtja végre. Az olyan típusú, fordítói bravúrnak is felfogható szókapcsolatok, mint a wadnyugat wégvidéke (amely a West far Westnek a pszeudo-fordítása), a magyar nyelvben úgy jelenik meg, hogy megőrzi a két nyelv különbségét. A Kovács András Ferenc nem egyértelmű szerzősége alá vonható Jack Cole daloskönyve a szingularitás-individualitás-elbeszélhetőség problémakörét feszegető, logizáló értelmezést hívhatja elő, az eddigi intertextuális, létmódjellegű vagy visszakereső megközelítésekkel szemben. Mindazonáltal az intertextualitás kérdését nem zárja teljes egészében ki. A kialakult hagyományok keretén belül is elhelyezhető kötetről van szó, de a versek/dalok többségének paratextuális, vagy formai utalásai felvetik a performatívumként való értelmezés lehetőségét.
