Új Dunatáj, 1997 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Balipap Ferenc: 125 éve Dombóváron a vasút
66 Új Dunatáj 1997. szeptember dés” érzékelhető. A betelepülők többsége - főleg a vasutassá levők, vagy már vasutasként jövők - kezdetben távolabbi országrészekről, a Délvidékről, Erdélyből és a Felvidékről is érkezik, de a tízes-húszas évektől már inkább a puszták és a falvak népe húzódik a nagyobb, fejlődő, biztos állást s ezáltal társadalmi kiemelkedést kínáló településre. Ahol azután, az első világháborút követően már olyan mértékűvé válik a lakosságszám gyarapodása, hogy külön vasutas lakótelep - a mai Újdombóvár - kialakítása, egy nagy faluméretű házhelyterület fölparcellázása válik indokolttá, ill. a herceg és a vasút egyezsége folytán hamarosan realitássá. (A vasutastelep történetét ld. Mészáros Klára: Üjdombóvár története. In. Dombóvár; 1996. 215- 272Aj [ A vasút megjelenése a környék társadalmi, települési viszonyait már önmagában is megbolygatta, s a gazdaság fejlődésére volt a legerősebb, további szerteága■zováltdzasökat kiváltó hatássaT^A Duna—Dráva Vasút éveiben, de az utána következőjlfkezdeti MÁV-korszak két-három évtizedében is az árufuvarozás nagyobb a személyforgalomnál a vasúton. A gazdaság fejlődése, a kapitalizálódás - különösen vidéken - mindenütt erősen kötődik ekkoriban a vasúthoz. Dombóváron és határában az Esterházy-uradalom is meglépi a maga vasútkorszakát: két ún. gazdasági kisvasúttal is behálózzák a pusztákat, az egyik Nakig vezet, a másik a gyulaji erdő túri rakodójától kapcsolódik rá Dalmandnál a dombóvár-tamási-lepsényi szárnyvasútra. Az előbbin alkalmailag személyszállítás is folyik; az erdőből kijövő kisvasút főleg a tűzi-, a bánya- és a bútorfát fuvarozza az idővel (1895-ben, nem utolsósorban a vasútnak köszönhető településfejlődést honorálandó) járási székhellyé tett Dombóvárra. A közlekedés és a szállítás könnyebbé válásának, no és persze az uradalmi birtok „nyersanyagtermelésének” köszönhetően mezőgazdasági terményeket feldolgozó ipar is megvetette itt a lábát: malom, sajt- és vajgyár, fűrészáru gyár, téglagyár, konzervgyár, tűzifa értékesítő telep, talpfatelítő üzem jelzik a gyarapodó Dombóvár és a környék gazdasági adottságainak szervesülő kapcsolatát. Ez a kapitalizmus első szakaszának, kialakulásának nevezhetőkorszak úgy zajlott le itt Dombóvár térségében, ahogyan hasonló adottságú vidékeken szinte mindenütt Európában. A folyamatok elindítója, a változások lehetővé tevője legnagyobb mértékben a vasút volt. Az 1945-49-cel induló társadalmi és gazdasági változások, az akkori rendszerváltozás a mindenütt jellemző torzulások és túlkapások itteni megnyilvánulásai mellett sem törték meg, nem fordították vissza jelentősen Dombóvár gyarapodását. A magángazdaság és a polgári társadalom alapjainak szétütésével együtt hamarosan megjelentek e tájon azok az új hatalmi és regionális erővonalak is, amelyek megint pillérei lehettek a község emelkedésének. És segíthette a töretlen épülést a 60-80 éve szinte harmonikusan szerveződő környezeti kapcsolatok természetessége, a falvak és puszták valamint a mezőgazdasági termények feldolgozására és tárolására „szako
